Ahelyett, hogy feladnád – Egy nagymama meséje

Ahelyett, hogy feladnád – Egy nagymama meséje

A feladáshoz az önbizalomhiányon és a kifogásokon keresztül vezet az út. Egy nagymama meséje vissza tudja adni neked azt az erőt, amelyet a répa, tojás és a bab történetén keresztül illusztrál a számodra. 

A nagymama története a répáról, tojásról és a babról: 

„- Mama, feladom. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy tovább harcoljak. Minden rosszra fordul és ha végre sikerül egy problémát megoldanom, jön egy másik, ami tízszer rosszabb. Esküszöm, feladom.
Ekkor a nagymama rám nézett, letörölte a könnyeit az arcomról, majd bevitt a konyhába.
Három tálba vizet töltött, majd felrakta a tűzhelyre. Amikor elkezdtek forrni, mindegyikbe mást rakott. Az elsőbe sárgarépát, a másodikba tojást, a harmadikba pedig kávébabot tett. Húsz perc múlva a nagymama elzárta a gázt mindegyik edény alatt, majd egyenként kivette tányérra, ami megfőtt bennük.
– Mondd el, mit látsz? – kérdezte tőlem.
– Répát, tojást és kávét.
– Fogd meg a répát, törd össze a tojást, majd igyál egy korty kávét.
Nem nagyon értettem mire megy ki a játék, de belementem, mert tudni akartam.
– Látod, édesem, mindegyiket ugyanaz a csapás érte, mégis teljesen máshogy reagáltak. A répa erős, kemény és könyörtelen. Azonban miután a forró vízből kivettük lágy és gyenge lett.
A tojás először törékeny volt, hiszen csak egy vékony héj védi. A forró víz hatására viszont a belseje megkeményedett.
A kávé viszont teljesen máshogy reagált. Ahelyett, hogy megváltozott volna, ő változtatta meg a vizet.
– Te melyik vagy? – kérdezte. Amikor csapás ért, hogyan reagáltál?
Egy répa vagy, aki erősnek tűnik, de a fájdalom hatására meggyengül és elveszíti az erejét, vagy a tojás, ami alkalmazkodik, de idővel megváltozik, és megkeményedik belülről?
Itt egy kis ideig szünetet tartott. Látni akarta, hogy értem-e amit mond.
– A szellemiség bennünk egy folyadék, éppúgy, mint ezekben. Ha valami rossz történik, attól edzettebbek és rugalmatlanabbak leszünk. Kívülről ugyanúgy nézünk ki, de belül megkeseredünk és megkeményedünk.
– Olyan vagy, mint a kávébab? Amikor a víz felforrósodik, szabaddá teszi a kávét. Mindent eláraszt a csodálatos illat, és a víz íze is teljesen megváltozik. Kávé lesz belőle. Ha te olyan vagy, mint a kávé, a legrosszabb helyzetekben ahelyett, hogy feladnád, jobb és erősebb leszel és te magad változtatod meg a körülményeket magad körül.
Legyél kávé, édesem.
Mindig próbálj meg a kávé lenni!” (A történet írója ismeretlen)

Mindenkinek más-más az erőssége, és ezért fontos erősíteni a gyengeségeidet. Ekkor már nem másokra mutogatsz, nem sajnáltatod magad, hanem ha kell segítséget kérsz. Gyengeségeid erősítésében szívesen segítek neked, ha kéred, így utad során ahelyett, hogy elvesztenéd erőd és feladnád, felpezsdülnek az energiáid, felállsz a földről és immár lelkesen mész tovább utadon. Kifogások keresése helyett azokat a  megoldásokat keresed és találod meg, ami még jobban megerősíti a lelked.

A KreatívSpirit lélekoldás során is használunk mesés elemeket, amelyek segítenek megerősíteni a lelked és ezen keresztül a kreatív megoldási ötletekhez téged elvezetnek.

Kívánom, hogy áldás kísérjen akkor is téged, amikor a nehézségek próbára tesznek téged.

 

A jó boszik titka – verses mondóka, szavak hatalma

A jó boszik titka – verses mondóka, szavak hatalma

A boszorkányok kifejezés hallatán általában mindig a mesék jutnak eszünkbe. Azok a mesék, ahol a boszorkány valami rossz, gonosz dolgot művel a főszereplővel. Boszorkányüldözés volt már a történelmünkben, amikor azokat a nőket üldözték a vatikáni pribékek, akik nem hajoltak meg az erőszakos „vallási térítők” előtt, hanem inkább a természettel való összehangolódást és annak bölcsességét használtak a mindennapokban, úgy, hogy másoknak is segítettek. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor tudjuk, hogy minden amit a felszínen mutattak, annak több oldala is van.

Semmi sem csak fehér vagy csak fekete. Most a jó „boszik” egyik dalának magyar fordítását teszem közzé a blogomban, bár sajnos a dal eredetijét nem találtam meg.

szavak hatalma

Carolyn Hillyer szépséges dalának fordítását teszem közzé, ami a szavak hatalmát is szolgálja. És emlékezz a sorokból előbukkanó tiszta erőre:

„Nézz át a ködön, hol az átjáró hív,
hol sűrű a homály, s a fátyol lehull.
Miről hittük, hogy elveszett, csak elrejtőzött,
és a halódó árnyékból messzi hang hív.

Égtünk a máglyán, de már kihűlt a testünk,
vízbe fojtottak, de már megtanultunk úszni.
Futottunk a kutyák elől, szembenézünk már velük.
A múlt kegyetlen volt, de mi nem adtuk fel!

A kör megtörött, de mi újra fonjuk,
a szövet elszakadt, de mi újra szőjük,
a bor fűszeres és a pohár tele
ez az éj a bizonyság, hogy mindent túléltünk.

Jöjj az elmével, mely élesen komisz!
Jöjj a nyelveddel, mely hasítja a követ!
Jöjj az akarattal, mely kemény, mint a gránit!
Jöjj az igazsággal, mit csontjaidban érzel!

Jöjj a vihogással és a szabad lélekkel!
Jöjj éleslátásoddal, s határtalanságoddal!
Jöjj a mélységeddel és kortalan bölcsességgel!
Jöjj a süteménnyel és a meleg főzettel!

Mi vagyunk a füstje a lángnak, mely mindig táncol.
A különbség mely végigfúj a csendes tömegen.
Mi vagyunk a szeretet a meg nem botló szívben.
És a por a gazdag, de rongyos úton.

Mi vagyunk a fák áldása és a vas átka.
A Hold szenvedélye és a Nap haragja.
Mi vagyunk kötés és oldás, minden, mi mágia.
Ezt választottuk, nekünk nem parancsol senki!

Hogy megmutasd a hited minden boszorkányban:
Csak a kannát kell feltenned melegedni.
Ahogy a fazék melegszik egyetlen parázson,
úgy rejtőzik sok minden egyetlen dalban.
A szellemek éjszakáján
A szellemek éjszakáján

A szellemek éjszakáján
Boszorkány és Banya, megannyi varázsige
A szellemek éjszakáján
Áldd meg ezt az üstöt és keverd meg jól.
A szellemek éjszakáján
A szellemek éjszakáján.”

A fenti sorokban benne rejlenek azok a kódok, hogyan tudod a hétköznapokban is megélni a jó értelemben vett varázslatot. Élj vele, hiszen benned van, és közben ne engedd, hogy az emlékezésben előbukkanó kollektív és egyéni sorsok fájdalmai haragot vigyenek a szívedbe a patriarchális világrend, és a férfi-energia felé. Ez az egyik legnagyobb próbatétel, hogy bár ha még bántottak is férfiak, ezt a fájó emléket feldolgozd, elengedd, és félelem, harag  helyett a szeretet bölcsességévé alakítsd át. Így tudsz szeretetteli egységet a másik nemmel kialakítani, ami már igenné válik a szívetekben, egységben.

Hiszen a múltat megszenvedte nő és férfi.  Egy erőként, férfi-női egységben, együtt tudunk Új Életet, jobb sorsot teremteni önMagunknak.

Amikor olyan kliensek jönnek hozzám, akiket előző életükben azért bántottak, mert merészeltek az intuíciójukra hallgatni, használták egyéb különleges képességüket, akkor nemcsak tudatalatti, hanem testi és sejt szinten is oldjuk ezeket a blokkokat. Tudat alatt működnek ezek az ún. programok, és jelen életben különböző kihívások kapcsán jön megint a hasonló próbatétel azért, hogy itt és most végre feloldódjon és az energetikai rabságból kioldódjon, kiszabaduljon a lelke, miközben a jelenben fizikai testben éli tovább hétköznapjait. Így már félelmek nélkül tudnak együttműködni a Forrással/Teremtővel, és sokkal tisztábban és magabiztosabban haladnak az önfejlesztés útján is.

Ha úgy érzed, benned is vannak félelmek különleges képességeiddel kapcsolatban, segítek, hogy ezek a félelmek feloldódjanak és szeretettel, bölcsen használd ezen képességeid, amelyek benned rejlenek.

Halálközeli élményem

Halálközeli élményem

Halálközeli élményemet huszonéves korszakom elején (’90-es években) éltem meg.  Szokás szerint kimentem a lovardába, de lélekben máshol jártam. A lovassport olyan tevékenység, ahol nagyon ott kell lenni lélekben is, és oda kell figyelni a lovadra. Mivel nem volt saját lovam, aznap olyan lóra ültettek, amelyiket nem volt könnyű lovagolni, emellett sokan voltunk lovasok a fedeles lovardában.

Tudtam, hogy nem tudok majd kellően a lóra figyelni. Gondolatban máshol voltam, így a mentális testem sem volt jelen, csak a fizikai. Ez pedig a lovassportban életveszélyes és tilos ilyen lelkiállapotban lóra ülni. Akkor viszont ez engem egyátalán nem érdekelt. Ennek az lett az eredménye, hogy egy bakolásnál, előre szaltót csináltam, és bár már volt gyakorlatom hogyan kell „jól” esni, de ez alkalommal figyelmetlenségemnek köszönhetően „rosszul” estem. (Megjegyzés: Ez a ló nem azonos azzal, akiről az előző bejegyzésemben meséltem. Emellett szeretném leszögezni, hogy ez a baleset nem a ló hibájából, hanem az én figyelmetlenségemből adódott.)

Valahányszor leestem a lóról, nem volt semmi bajom, visszaültem. De ez alkalommal esésem után már föntről láttam a testemet.

Semmi fájdalmat sem éreztem. Tökéletesen jól és teljesen szabadnak éreztem magam.

Tudtam mi történt, felülről láttam, hogy odamennek a lovasok és az edzőm a testemhez, de engem a lenti történések már nem érdekeltek. Olyan szabadságot éreztem, amit addig sohasem. Szárnyaltam, és arra gondoltam, de jó, „mehetek vissza” – örültem. (Egyébként gyermekkorom óta emlékeztem arra, hogy valami csodálatos helyről születtem le a Földre. – Sok gyermek emlékszik erre, s erről egy későbbi bejegyzésben még írok részletesebben.)

„Ha ez a halál, akkor ez szuper!” – gondoltam, és eközben nemcsak határtalan szabadságot, de szokatlan szeretetáramlást is megtapasztaltam a halálközeli élmény folyamatában.

A felhőtlen örömöm nem tartott sokáig, mert nem jutottam messzire, csak a földtől pár méterre tudtam elszakadni, aztán éreztem, hogy egy láthatatlan falba ütköztem.

Ez meg mi!? – kérdeztem magamtól meglepődve.

Na, nem baj, – gondoltam – lejjebb ereszkedek, akkor talán „nekifutásból” majd sikerül átjutnom, és majd mehetek „mozizni”, – tervezgettem továbblépésem a spirituális birodalmakba.
Így is tettem, leereszkedtem, majd teljes erőmből szálltam fel, de megint nekiütköztem a láthatatlan falnak.

Ó, de én nem adom fel – gondoltam, megint megpróbálom. Kb. háromszori próbálkozás után, egy határozott, ellentmondást nem tűrő hang rám szólt: Menj vissza azonnal a fizikai testedbe!
Próbáltam ellenkezni, de abban a pillanatban elkapott egy örvény, és visszaszippantódtam a fizikai testembe, ezután pedig már éreztem a fájdalmat.

Ez a tapasztalat egyértelművé tette a számomra, hogy amíg nem jár le az időnk itt a Földön, addig nem mehetünk haza spirituális otthonunkba. Természetesen több alternatív kilépési idő is van, de „idő előtt” nincs engedély ezzel a választási lehetőséggel élni.

Ha te is megtapasztaltad a halálközeli élményt, és szívesen beszélgetnél velem ezekről a tapasztalatokról a KreatívSpirit Podcast egyik adásában, szeretettel várom a jelentkezésed.

KICSI LÉLEK ÉS A  NAP

KICSI LÉLEK ÉS A NAP

Valahányszor végigolvasom -e mesét, a lelkem mélyén oldódik valami, s könnybe lábad a szemem… Miért? Mert újra emlékezem. Mire? Arra, amit – a hétköznapok sodrásában – picit én is elfelejtettem. Arra emlékeztet-e mese, honnan jöttünk és Kik Vagyunk Valójában…

A meséknek olykor hihetetlen erejük van. Edzi a képzelőerőt, és bizony sok mese nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is okulásul szolgálhat. Ez alkalommal a Kicsi Lélek meséjét szeretném megosztani veletek, amelyet Neale Donald Walsch, spirituális író írt annak idején születendő unokájának.

A 2000-es évek elején olvastam először az angol nyelvű gyönyörű képekkel illusztrált mesekönyvet, amelyet hajdani spirituális tanítóm mutatott, és rögtön megragadott ez a kis történet. Honlapomra is feltettem már 2006-ban, de picit nosztalgiázok és  most itt is közzéteszem. Íme a mese:

Egyszer volt hol nem volt, az időtlenségen túl, volt egy kicsi lélek, aki ezt mondta Istennek, „Tudom ám, hogy ki vagyok én!”

Ez csodálatos! Ki vagy? – kérdezte Isten

-Én vagyok a Fény! – kiáltotta a Kicsi Lélek Isten szélesen mosolygott.

Nagyon helyes! – kiáltott fel Isten. – Te vagy a Fény. A kicsi lélek nagyon boldog volt, hogy rájött arra amit a Királyságban már az összes lélek tudott.

-Pompás! – mondta a Kicsi Lélek – Ez igazán király! De hamarosan, ez már kevésnek bizonyult.

A Kicsi Lélek izgatott lett, és most már az akart lenni, aki valójában volt. Így visszament Istenhez (ami nem rossz ötlet mindazoknak a lelkeknek, akik szükségét érzik, hogy valódi önmaguk legyenek) és azt mondta: – Szia, Isten! Most, hogy tudom Ki Vagyok, vajon jó nekem, hogy az vagyok?

– Arra gondolsz, hogy az akarsz lenni, Aki Valójában Vagy? – kérdezte Isten.

– Igen – válaszolta a Kicsi Lélek – egy dolog tudni, hogy Ki Vagyok, és egy másik dolog teljes valójában az lenni. Szeretném érezni, milyen Fénynek lenni!

– De te már Fény vagy – válaszolta mosolyogva Isten.

– Igen, de meg akarom érteni milyen érzés – kiáltotta a Kicsi Lélek.

– Jó – válaszolta kuncogva Isten – feltételezem, tudnom kellett volna. Te mindig a kalandvágyók közül való voltál. Aztán Isten arckifejezése megváltozott: – Van itt egy dolog.

– Mi? – kérdezte a Kicsi Lélek.

– Igen, nincs itt semmi más csak Fény. Látod, én csak azt teremtettem, aki te vagy; és így nem könnyű feladat megtapasztalni, Ki Vagy Valójában, amíg nincs itt semmi, más, ami nem te vagy.

– Huh? – válaszolta a Kicsi Lélek, aki most egy kicsit összezavarodott.

– Gondold csak el – mondta Isten. – Olyan vagy mint a Nap Sugara. Ó, ahol te vagy, ott minden rendben van. Mint milliónyi és milliárdnyi gyertyaláng együtt alkotjátok a Napot. Nélkületek, a Nap nem lehetne a Nap. Sőt, Napnak lenni a gyertyalángjai nélkül…és ez egyáltalán nem az a Nap lenne; nem ragyogna olyan fényesen. Mégis, hogyan ismerd meg magad, mint Fény, mikor a Fény között vagy? – ez a kérdés.

– Rendben – tért magához a Kicsi Lélek, – Te vagy Isten. Találj ki valamit!

Megint elmosolyodott Isten. – Már megvan. – mondta. – Mivel nem tudod látni magad, mint Fény mikor a Fényben vagy, körülveszünk téged sötétséggel.

– Mi az a sötétség? – kérdezte a Kicsi Lélek.

– Ez az, ami nem te vagy – válaszolta Isten.

-Félni fogok a sötétségtől? – kiáltotta a Kicsi Lélek.

-Csak ha azt választod – válaszolta Isten. –Nincs ott semmi, amitől igazán félni kellene, hacsak el nem határozod, hogy van. Látod, az egészet mi találjuk ki. Csak színlelünk.

– Ó – mondta a Kicsi Lélek, és már jobban érezte magát. Aztán Isten elmagyarázta, azért hogy valamit is meg tudjunk tapasztalni, pontosan az ellentéte fog elénk tárulni.

– Ez egy óriási ajándék – mondta Isten – mert e nélkül nem tudhatnád meg, milyen bármi más. Nem ismerheted a Meleget a Hideg nélkül, a Fentet a Lent nélkül, a Gyorsat a Lassú nélkül. Nem tudhatod mi az a Bal a Jobb nélkül, az Itt az Ott nélkül, a Most állapotát a Később nélkül.

Így tehát – foglalta össze Isten – mikor körülvesz a sötétség, ne rázd az öklödet, ne emeld fel a hangodat, és ne átkozd a sötétséget. Inkább légy a Fény a sötétségben, és ne légy dühös érte.

Aztán, tudni fogod Ki Vagy Valójában, és mások szintén tudni fogják. Engedd, hogy a Fényed ragyogjon, ebből mindenki tudni fogja, milyen különleges vagy!

– Úgy érted, az rendben van, hogy a többiek láthatják mennyire különleges vagyok?

– Természetesen. – kuncogott Isten. Nagyon jól van! De emlékezz, a „különleges” nem azt jelenti, hogy „jobb”. Mindenki különleges, mindenki a saját módján! Azért ezt sokan elfelejtették. Csak akkor fogják megérteni, hogy jó különlegesnek lenni, amikor látják, hogy neked, jó különlegesnek lenni.

– Remek! – mondta a Kicsi Lélek, mókásan táncolt, szökdécselt, nevetett és ugrált. – Olyan különleges lehetek, amilyen csak akarok!

– Igen, és elkezdheted már most rögtön.- mondta Isten, aki táncolt, ugrált és együtt nevetett a Kicsi Lélekkel. – Miben akarsz különleges lenni?

– Miben különleges? – ismételte a Kicsi Lélek. – Nem értem.

– Rendben. – kezdte el a magyarázatot Isten. – Fénynek és különlegesnek lenni sokféle részből áll. Különlegesen kedvesnek, gyengédnek lenni. Különleges alkotó képességgel rendelkezni. Vagy különlegesen türelmesnek lenni. El tudsz képzelni, még bármilyen más módot is, hogy különleges légy?

A Kicsi Lélek csendben leült egy pillanatra. – El tudok képzelni sokféle módot, hogyan lehetek különleges! – kiáltott fel – Különleges dolog segítőkésznek vagy jószívűnek lenni. Különleges barátságosnak, és különleges előzékenynek lenni másokkal!

– Igen! – értett egyet Isten, – és bármelyik pillanatban, bármi vagy bármilyen különleges dolog a tiéd lehet, amit csak kívánsz. Ezt jelenti Fénynek lenni.

-Tudom mit szeretnék! Tudom mit szeretnék! – jelentette be a Kicsi Lélek nagyon izgatottan. A különlegesnek az a része szeretnék lenni, amit megbocsátásnak hívnak. Ugye, különleges a megbocsátás?

– Ó, igen.- biztosította őt Isten – Ez nagyon különleges. – Rendben – mondta a Kicsi Lélek. – Ez az amit óhajtok. Megbocsátó szeretnék lenni. Szeretném megtapasztalni.

– Jó – mondta Isten – de van még itt egy dolog amit tudnod kell. A Kicsi Lélek egy kicsit türelmetlen lett. Úgy tűnt még mindig van némi komplikáció. Mi az? – sóhajtotta.

– Nincs senki akinek megbocsájthatnál.

– Senki? – A Kicsi Lélek nehezen tudta elhinni amit az imént hallott. Senki! – válaszolta Isten. Minden amit teremtettem, tökéletes. Nincs egyetlen lélek sem az egész teremtésben, aki kevésbé tökéletes mint te. Nézz csak körül.

A Kicsi Lélek csak most vette észre, hogy egy hatalmas tömeg csoportosult köré.

Lelkek jöttek, az egész Királyság széltéből és hosszából, hogy hallják a Kicsi Lélek rendkívüli társalgását Istennel. Körülnézve a megszámlálhatatlanul sok összegyűlt lelken, a Kicsi Léleknek egyet kellett értenie.

Senki nem tűnt kevésbé csodálatosnak, kevésbé pompásnak, vagy kevésbé tökéletesnek mint a Kicsi Lélek, maga. Olyan csodálatos lelkek csoportosultak köré, és annyira csodálatosan testesítették meg a Fényt, hogy a Kicsi Lélek alig bírta nézni őket.

– Tehát kinek akarsz megbocsátani? – kérdezte Isten.

– Srácok, ez többé már nem vicces! – morgott a Kicsi Lélek. Meg szeretném tapasztalni, milyen Megbocsátónak lenni. Szeretném tudni, milyen „különlegesnek” lenni. És a Kicsi Lélek megtanulta, milyen az amikor szomorúságot érez.

De aztán egy Barátságos Lélek kilépett a tömegből. – Ne aggódj, Kicsi Lélek – mondta – Én segítek neked.

– Te fogsz segíteni? – ragyogott fel a Kicsi Lélek – De mit tudsz tenni?

– Adhatok valamit amiért megbocsáthatsz!

– Tudsz?

– Természetesen! – csiripelte a Barátságos Lélek – Megjelenek a következő életedben, és teszek valamit amiért megbocsáthatsz.

– De miért? Miért tennéd ezt? – kérdezte a Kicsi Lélek. Te, aki annyira abszolút tökéletes vagy! Te, aki oly gyors sebességgel vagy képes vibrálni, hogy létrehozod a Fényt, nehezen tudom ezt elképzelni rólad! Hogyan tudnád megtenni, hogy a vibrálás, amitől oly fényesen ragyogsz, lelassuljon annyira, hogy a Fényed átalakuljon sötétséggé és sűrűséggé? Hogyan lennél képes, te aki oly könnyed vagy, hogy a csillagok tetején táncolsz és a gondolat sebességével jutsz át a Királyság túloldalára, hogy bekerülj az életembe és megtegyed ezt a nagyon nehéz és rossz dolgot?

– Egyszerű – válaszolta a Barátságos Lélek – Megtenném, mert Szeretlek. A Kicsi Lélek meglepettnek tűnt a válasz hallatán. – Ne légy meglepve – mondta a Barátságos Lélek – Megtetted már ugyanezt értem. Nem emlékszel? Ó, rengetegszer együtt táncoltunk, te és én. Ezer meg ezer éven keresztül, és eónokon át táncoltunk együtt.

Sok helyen és sokszor játszottunk együtt. Csak te most nem emlékszel. Mindketten voltunk már Minden. Voltunk a Fent és Lent, a Bal és Jobb. Voltunk az Itt és Ott, a Most és az Aztán. Voltunk férfi és nő, jó és rossz – mindketten voltunk áldozat és cselszövő is. Így jöttünk sok idővel ezelőtt együtt, te és én, mindegyikünk pontosan és tökéletesen hozta a Kifejezés Lehetőségét és a Megtapasztalást, hogy Kik Vagyunk Valójában.

És így – magyarázta tovább a Barátságos Lélek – Megjelenek a következő életedben, és most én leszek a „rossz”. Valami nagyon szörnyűt fogok tenni, és akkor megtapasztalhatod a megbocsátást.

– De mit fogsz tenni? – kérdezte a Kicsi Lélek egy kicsit idegesen – Nagyon szörnyű lesz?

– Ó – felelte a Barátságos Lélek kacsintva – Majd kitalálunk valamit. Aztán a Barátságos Lélek komollyá vált, és halkan azt mondta – De tudod, egy dolog felől biztosítanod kell.

– Mi az? – akarta tudni a Kicsi Lélek. Le fogom lassítani a rezgésemet, hogy nagyon nehézzé váljak, és megtegyem ezt a „nem túl szép dolgot”. Valami nagyon eltérőt fogok mutatni, mint amilyen vagyok. És egy szívességet kérek tőled a visszatéréshez.

– Ó, bármit, bármit! – kiáltotta a Kicsi Lélek, és elkezdett táncolni és énekelni. Megbocsátó leszek! Megbocsátó leszek! Aztán a Kicsi Lélek észrevette, hogy a Barátságos Lélek nagyon csöndben maradt. Mi az? – kérdezte – Mit tehetek érted? Te egy igazi angyal vagy, hogy hajlandó vagy megtenni ezt értem!

– Természetesen, a Barátságos Lélek egy angyal! – szólt közbe Isten. – Mindenki az! Mindig emlékezz: Soha nem küldtem mást, csak angyalokat! Így, a Kicsi Lélek még többet akart tudni, mint valaha, hogy eleget tegyen a Barátságos Lélek kérésének.

– Mit tehetek érted? – kérdezte újra a Kicsi Lélek.

– Egyszer bántani foglak és legyőzlek – válaszolta. – Abban a pillanatban, amikor a legrosszabb dolgot teszem veled, amit talán el tudsz képzelni… – Igen? – szólt közbe a Kicsi Lélek – Igen…? – Emlékezz, Ki Vagyok Valójában.

– Ó, Emlékezni fogok! – kiáltotta a Kicsi Lélek – Megígérem! Mindig emlékezni fogok rád, mint ahogy itt és most vagy!

– Jó – válaszolta a Barátságos Lélek – mert látod, keménynek kell látszanom, és el fogom felejteni, ki vagyok. És ha te nem emlékszel rám, mint ahogy én magam sem, nagyon hosszú ideig nem leszek képes emlékezni. És ha én elfelejtem Ki Vagyok, te is elfelejtheted, Ki Vagy Te, így mindketten elveszettek leszünk. Aztán szükségünk lesz egy másik lélekre, aki eljön, és emlékeztet rá minket, Kik Vagyunk.

– Nem, nem lesz szükségünk rá! – ígérte meg újra a Kicsi Lélek – Én, emlékezni fogok rád! És megköszönöm, amiért elhozod ezt az ajándékot, és a lehetőséget melyben megtapasztalhatom, Ki Vagyok Én.

Így, létrejött a megállapodás.

A Kicsi Lélek, elindult az új életbe, izgatottan, amiért egy különleges dolog részese lesz, amit Megbocsátásnak hívnak.

És a Kicsi Lélek nyugtalanul várakozott, hogy meg tudja tapasztalni a Megbocsátást, és megköszönje akármelyik lélek tette is azt lehetővé.

Új életének minden pillanatában, valahányszor csak egy új lélek bukkant fel a színen, és az új lélek örömet vagy szomorúságot hozott – és főleg ha szomorúságot hozott – a Kicsi Lélek visszaemlékezett arra, amit Isten mondott.

– Mindig emlékezz – mosolygott Isten – Soha nem küldtem mást, csak angyalokat. /Neale Donald Walsch: Kicsi lélek és a Nap/ …és ha mégis elfelejted, csak egy dolgod van: emlékezz… (a blogszerk. megjegyzése)