
KÉRDÉSEK A LELKEDHEZ – Spirituális vers

Néhány éve lélekemelő verseket is írok, s e versekkel más terveim vannak, de egyelőre ez a terv maradjon titok a megvalósítás pillanatáig.
Némely versemet különleges zenék, helyek, emberek és a természet ihlette. Az alábbi versemet is egy különleges zenés klip nyomán írtam. A zenés videót a versem alatt találod, és megnézheted mennyire van összhangban a videó sztorijával a Séta a boldogságban c. versem. 🙂
Novemberben meghívtak egy kirándulásra, amelynek a célja a becskei sztúpa látogatása volt. Becskén a megvilágosodás sztúpája található. Az indulás napjának reggelén esőfelhők gyülekeztek, és Erikával (A Női Bölcsesség Útján fb-csoport egyik tagjával) együtt aktivizáltuk azon női erőnket, amellyel képesek vagyunk napsütéses időt „varázsolni”.
Tisztázzuk a MORFOGENETIKA szó jelentését, hiszen ha megkérdezném szerinted konkrétan mit jelent ez a szó, biztosan nem tudnál válaszolni. Hacsak nem vagy kutató, valamely ehhez kapcsolódó tudományos területen. Ezzel indítjuk a Spirituális Alapfogalmak sorozatát, amely arra hivatott, hogy megmutassam neked, a spiritualitás nem egy elvont valami, hanem jelen van a hétköznapokban.
Nézzük először az értelmező szótári alakot: A morfogenezis, magyarul alaki fejlődést jelent.
Konkrétabban: Élő organizmus, vagy az organizmus egy részének, szerkezeti tulajdonságainak egy része.
Ebből következően mit jelent a morfogenetika?
Morfogenetika = Alakfejlődés
Konkrétabban: Egy élő szervezetnek, mint egésznek formai, szerkezeti, vagy lényegi fejlődését, és megnyilvánulását jelenti.
A fentiekből következik, hogy vannak egyéni morfogenetikus mezők, és létezik a fő morfogenetikus mező is.
Vagyis a Föld bolygón a morfogenetika magánban foglalja a tudatossággal rendelkező dolgokhoz, tárgyakhoz, épületekhez, állatokhoz, növényekhez és emberekhez kapcsolódó fizikai, érzelmi, és mentális energiákat egyaránt.
Egyéni morfogenetikus mezeje van az embereknek, csoportoknak (szervezeteknek, cégeknek, településeknek, országoknak is) állatoknak, növényeknek, épületeknek és tárgyaknak egyaránt.
Az egyéni morfogenetikus mezőkre pedig hatással van a Fő Morfogenetikus mező is. Ez fordítva is igaz, az egyéni morfogenetikus mezők hatással vannak a Fő Morfogenetikus mezőre.
A fő morfogenetikus mező (amelyet Kollektív Tudatnak is hívunk) magában foglalja a tömegtudatot.
No, ez a rész ismerős lesz a számodra: Azt jelenti a Fő Morfogenetikus mező, hogy minél több ember gondolja, vagy cselekszi ugyanazt a dolgot, annál többen követik (és ez nemcsak a virtuális, hanem a való világban is így van).
Ebben a morfogenetikus mezőben megtalálható minden valaha élt élőlény gondolatainak (hitrendszereinek) és érzelmeinek (energiáinak) a felhalmozódása.
Nagyon fontos, hogy a hitrendszerekhez milyen érzelmeket kapcsolunk, mert -e kettővel (gondolatainkkal és érzelmeinkkel) teremtjük meg életünk eseményeit.
Igaz ez akkor is, ha például azt hiszed, hogy ha a tükör összetörik az 7 évig balszerencsét hoz a számodra, vagy a házra. Ha ehhez félelemmel teli érzelmet kapcsolsz akkor így is lesz.
Vagy ha azt hiszed, hogy ha patkót, vagy négylevelű lóherét találsz, akkor szerencsés vagy, és örülsz ennek, akkor örömteli eseményeket fogsz megteremteni. De az örömteli eseményeknek valójában semmi köze a patkóhoz, vagy a lóheréhez.
Amihez köze van, az a hitrendszered, gondolataid és a hozzá kapcsolt érzelmek. Jelen példában: az öröm, mint érzelem.
A Fő Morfogenetikus mezőre is érvényesek az Univerzális Törvények.
Az egyik ilyen törvény, hogy tisztelet illeti azt, amely korábban már létezett.
Például a közlekedésben fontos szerepe volt annak idején a lovaknak, majd idővel felváltották őket a gépkocsik.
De: A lovak a mai napig is fontos szerepet töltenek be a Föld bolygón, csak a szerepük változott.
A cikkem elején említettem, hogy mindennek, és mindenkinek van tudatossága. Van tudatossága az épületeknek és a tárgyaknak is, bár igaz, nem olyan szinten, mint egy embernek.
Mert nekik is van történetük. Egy több lakásos társasháznak sok lakója van, ezáltal a ház tudatossága a lakók gondolatiból és érzelmeiből áll össze, és ennek a háznak a morfogenetikus mezője hatással van a házban lévő lakásokra, lakókra is.
A házban lévő lakásoknak szintén van önálló morfogenetikus mezője.
A lakás vagy bármely más épület ugyan nem tud érezni, gondolkodni, cselekedni, de az ingatlan morfogenetikus mezője mindazok energiáját felveszi és tartalmazza, akik valaha megfordultak ott. Például egy új ház esetében, a ház mindazok energiáját tárolja, akik a házépítés alatt bármilyen munkálatot végeztek az építkezés során.
Vagy egy olyan házban, ahol öngyilkosság történt, a történésnek a traumatikus lenyomatát, öngyilkosság programokat, kétségbeesést, és még egyéb negatív energiákat őriz a lakás morfogenetikus mezője.
Az ingatlanok morfogenetikus mezeje (energiamező, vagy mátrix) tehát hatással van a benne élők, vagy tartózkodók energiamezejére. A jó hír, hogy mindkét energiamezőben lévő blokkokat tisztíthatjuk, és kiépíthetünk olyan pozitív mintákat, amelyeket pozitív, előrevivő, fejlődő mintaként belehelyezünk ebbe az energiamezőbe.
Egyik esetben például a lakás személyes morfogenetikus mezejéből kellett tisztítani a veszteség, szegénység és kilátástalanság programjait.
Ha szeretnéd eladni a lakásod, akkor tudnod kell, hogy ha a ház, illetve a lakásod morfogenetikus mezőjében túl sok félelemmel teli érzelmi lenyomatok, vagy egyéb negatív hitrendszerek vannak, akkor ezt az érdeklődők is megérzik, és nehezebb lesz eladni a lakásodat.
A KreatívSpirit Önfejlesztő Podcast első adásában is szó esik a morfogenetikus mezőről, más nézőpontból.
A morfogenetikus mező tisztítását a KreatívSpirit lélekoldás foglalkozáson is megtapasztalhatod, illetve ha szeretnéd megtanulni, hogyan kell tisztítani ezeket és egyéb más energiákat, akkor – többek közt – megtanulhatod ezt is a KreatívSpirit Alapozó workshopon vagy mentorprogram keretében.
A lélek nyelve sokszor nem szavakat használ, hanem különböző kifejezésmódokat. Ez alkalommal az állatokkal, természettel való kommunikációról írok. Akinek van otthon valamilyen állata, vagy volt már kedvence, az nagyon jól tudja, hogy az állatok szavak nélkül is tudnak kommunikálni velünk. Nemcsak kommunikálnak velünk, de nagyon érzékenyek a gondolatainkra is. Ezért érzik, tudják milyen szándékkal közelítünk feléjük.
Néhány állatokkal kapcsolatos élményemet osztom meg most veletek:
Egyszer régi kedvenc lovam (Casino) sörényét fésültem, poénból összefogtam a sörény egy részét, és megkérdeztem tőle (amit persze nem gondoltam komolyan):
– Mit szólnál, ha csinálnék neked egy copfot?
Casino (az egyik kedvenc lovam) tekintetében sértődöttséget és felháborodást fedeztem fel. Már maga a gondolat is bántó volt a számára. Ezután bocsánatot kértem tőle, és kiengeszteltem őt egy piros almával.
Más alkalommal, egy erdős részen kirándultunk a barátnőmmel, és juhnyájat fedeztünk fel. Kis, pár hetes barikák is voltak köztük, és olyan szívesen megsimogattam volna egy kis bárányt.
Miután nem engednek magukhoz idegent, ezért azt találtam ki, hogy a kis bari mamájától gondolatban engedélyt kértem, hogy odamehessek megsimogatni a kicsinyét.
Nemcsak a mamától hanem a kis báránytól is engedélyt kértem gondolatban, és óvatosan közelítettünk felé. A bárány mamája pár méterre állt, és engedte, hogy kicsinyéhez menjünk, de szemmel tartott minket. Lassan odaértünk a bárányhoz, aki néhány percig megengedte, hogy megsimogassuk őt.
Nemrégiben összejöttünk néhányan energetikai tisztításra. A tisztításhoz ingát használunk eszközként, és a házigazda cicája bár nézte, hogy mit művelünk, de nem kezdett el játszani az ingával.
Egyértelműen tudta, hogy itt most az inga nem játék, hanem fontos eszköz a számunkra. Az amúgy játékos cicának, eszébe sem jutott ráugrani, vagy belenyúlni az inga mozgásába. Pedig szép színes ingáink vannak! 🙂
Egy alkalommal sírva hívott az egyik kliensem: elveszett a kiskutyája, nem találja sehol, és estére sem ment haza. Mivel a KreatívSpirittel lehet állatoknak is elvégezni energetikai tisztítást és energia betöltést, tisztítottam a kiskutyust. Kértem a Forrást, hogy aznap estére találjon egy olyan helyet, ahol biztonságban van a kiskutya és megetetik őt. Valamint kértem neki a Forrástól egyértelmű vezettetést, hogy hazataláljon a kutyus. Két nap múlva jólakottan, kitűnő állapotban hazatért az elcsatangolt kiskutyus.
Csak az ellenállás fáj – mondta annak idején egyik spirituális tanítóm. Így igaz. Ez a mese arról szól, hogy mi történik, amikor feladjuk az ellenállásunkat a változásokkal szemben, és csak lazán megengedjük, hogy megtörténjen. Te megengeded a változásokat, vagy továbbra is ellenállsz nekik?
Az alábbi történetből kiderül, hogy jobban járunk, ha elengedjük a változásokkal szembeni ellenállásunkat. Lehet, hogy a történet szereplőjének egy-egy gondolatát önmagadban is felismered. Ha ez így van, nem a véletlen műve, hanem azt jelenti, hogy ideje az ellenállást elengedni.
Csupán egy tudatlan hernyó volnék?
Nem! Csak egy életunt kövérség, akinek elege volt a fa leveleinek felzabálásából. Úgysem jó semmire az.
Meddig nőjek még? Minek? Kinek? Elegem van…
Persze zabálhatnék még az élvezet kedvéért, de mire jó az? Úgyis csak nőnék tovább, hogy aztán még éhesebb lehessek. Ez volnék csupán, egy zabálógép? Na neeeem…
Végzek magammal, így döntöttem.
Mivel szőrös vagyok, így a hangyáknak nem kellek. Élet ez így? Még meghalni sem tudok.
Tegnap levetettem magam egy szélső levélről… És? Még csak meg sem ütöttem magam.
De nem adtam fel! Még tegnap visszaindultam erre a fára! Csak azért, hogy a rigók, a fekete kaszások jobban lássanak a lemenő nap fényében. De a halálmadaraknak sem kellettem. Pedig azt hittem, hogy a sárga-fekete csíkos ruhám miatt tuti észrevesz majd valamelyik!
Észre is vettek, de az utolsó pillanatban mégis mindegyik meggondolta magát. Nem értem miért… Pedig igazán ízletes lehetek ilyen szép nagy kövéren. Valami hibádzik… Sebaj, akkor gondolkodjunk. Abban úgyis jó vagyok!
Értek én mindent!!! Az azért elszomorít, hogy nem kellek senkinek sem, és még meghalni sem tudok…
És akkor jött az ötlet! Egyet tudok csupán a zabáláson kívül: szőni! Így hát gubót szövök. Legyen ez a koporsóm! Itt békésen megfulladhatok és nem zavar, nem tántorít el senki sem. Nem is fognak rám találni, épp ezért a hullámat sem fogják meggyalázni. Igen, ez így jó lesz. Ennek örülök.
Mégsem egy buta és szőrös, nagy kövér hernyó volnék! Úgy látszik, az én életem értelme az volt, hogy tudatosan haljak meg. Legyen hát!
Jó erősen rögzítette koporsóját egy szélvédett faágon.
Csak lógott és várt. Várt és várt.
Mégsem fulladt meg.
Ezt is elrontotta valahol, és nem értette. Cserbenhagyta még az oly bölcs gondolatai is, amire eddig mindig számíthatott.
Pedig azt hitte, mindent tud az életről.
Nagyon elkeseredett.
Két héten keresztül, egy teljesen megmagyarázhatatlan változáson ment keresztül, amibe semmi beleszólása sem volt. Nem számítottak gondolatai sem.
Csak befelé figyelt. Mást úgysem tehetett. Szinte külső szemlélőként nézte végig saját testének teljes átalakulását. Nélküle történtek a dolgok. Aztán ez is megállt.
És csak akkor eszmélt, hogy mintha kinőtte volna valamiféleképp a koporsóját! De tanult a leckéből. Nem akarta megérteni mindenáron a dolgokat többé.
Csak követte vágyait, érzéseit.
És most ki akart törni. Kíváncsi volt arra, hogy mivé változott. És nem érdekelte többé az, hogy miért! Belül is más lett.
Feltörte a koporsó fedelét és kimászott.
Fájdalmas volt az első nyújtózás.
Hatalmas szárnyai lettek, ami örömétől egyre csak tovább nőttek és feszültek.
A reggeli szikrázó napsütés megszárította csillogó sárga-fekete mintás szárnyait.
Aztán meglátogatta a régi jó barátja is, az éhség.
De most nem az a görcsös zabálási vágy lett úrrá rajta, hanem valami édes nedűre vágyott.
Érezte a szellőben az illatát. Valami színes tarkaságok felől jöttek a fű közül.
Nem gondolkodott, csak élvezte a létezést, és a szellő játékát, amivel először vitorlázott a nektárjukat kínálgató virágok felé…
(ismeretlen szerző)