Szerző: Kabany Csilla | ápr 22, 2024 | Egyéb kategória, spirituális
Ez alkalommal a Föld Napjára hoztam neked három szerzeményemet, amelyet a Lélek Kertje sorozatban írtam. Kérlek vedd figyelembe, hogy a felvételek nem profi stúdióban készültek. Remélem ennek ellenére tetszenek majd neked.
Ahogy hallgatod hangolódj rá a természet ritmusára, és merülj bele, engedd, hogy ezek a Lélekmagvas versek tetőtől talpig befedjenek, átjárjanak téged:
Szerző: Kabany Csilla | ápr 28, 2022 | spirituális
Most főleg a családi morfogenetikus (ill. kvantum) mezőkről írok neked, hiszen a családi morfogenetikus mezőnk rendkívül nagy hatással van tudatalattinkra, és életünk minőségére.
Ahhoz, hogy megértsd, hogyan működik egy csoport – akár egy faj – morfogenetikus mezője, először egy kísérletet mutatok be neked:
Angliában az 1920-as években megfigyelték: Egy kék cinege rájött, hogy az ajtók elé kitett tejes üveg tetejét átütve hozzáfér a tejhez.
Ez a tudás kis idő múlva 100 mérfölddel arrébb is megjelent, bár a cinegék általában nem repülnek 15 mérföldnél messzebbre.
1947-ben már nemcsak Angliában volt általános a cinegék tejes üveggel kapcsolatos viselkedése, hanem Hollandiában, Dániában és Svédországban is.
Időközben az idegen megszállás alatt 8 évig ugyan szünetelt a tejkiszállítás Hollandiában, ráadásul a kék cinegék átlagosan csak 5 évig élnek. Ennek ellenére 8 év után újra megjelentek a cinegék az ajtó előtt, és megdézsmálták a tejesüvegeket.
Ez az ún. kritikus tömeg univerzális szabálya. Minél többen elsajátítanak egy tudást, vagy átélnek egy tapasztalatot, annál jobban megszilárdul ez az életminta, és annál többen csatlakoznak ehhez a mintához.
Ez a tudás pedig beíródik a csoport morfogenetikus mezőjébe, és akár generációk múlva is megjelenhet. Nemcsak az állatoknál, hanem az emberek esetében is működik ennek az információs térnek a hatása, amelyet nemcsak morfogenetikus mezőnek, hanem tudatmezőnek, kvantummezőnek vagy mátrixnak is szoktunk hívni.
Most a családi morfogenetikus mezőről szeretnék néhány érdekességet leírni neked, és máris jobban megérted, hogy miért tapasztalod azt, hogy a családban vannak, vagy voltak olyan események, amelyek ismétlődnek.
Amikor a lélek leszületik egy családba, azonnal elkezd hatni rá a család morfogenetikus mezője.
Ez a hatás nagyrészt nem a tudatos elménken keresztül, hanem a lelkünkön és tudatalattinkon keresztül van ránk hatással. Erősíthetünk, vagy gyengíthetünk ezen a hatáson, sőt át is alakíthatjuk ezeket a generációs mintákat, tehát mi is hatással vagyunk a morfogenetikus mezőre, mi is létrehozhatunk olyan új pozitív programokat, mintákat amelyeket “beírhatunk” ebbe a családi mezőbe.
Arról már az előző bejegyzésemben is olvashattál, hogy mi van ebben a morfogenetikus mezőben. Azt még érdemes tudni, hogy a családi morfogenetikus mezőben tárolt információk akár generációkra visszamenően is befolyásolhatják az életed. És igen: teljesen mindegy, hogy ismerted-e azt a családtagodat, akinek az energiája hatással van rád. Amikor a lelked és a tudatalattid nyitott azokra az energiákra és történésekre, amit az ősöd élt meg, akkor aktivizálódnak életedben ezek az energiák.
Például jómagam már pici korom óta imádom a lovakat, pedig a szüleimnek elvileg semmi köze nem volt a lovakhoz, sőt szegény család révén, elvileg csak álmodhattam arról, hogy valaha is lovagolni fogok.
Aztán kiderült, hogy a dédapámnak volt egy hatalmas birtoka, és egy egész ménese, amit sajnos elkártyázott. Tehát a lelkem innen örökölte a lóimádatot.
Azt a vágyamat, miszerint a lovaglás életem meghatározó része legyen, s amely megvalósult álmot hosszú évek óta tapasztalom, kitartásomnak köszönhetem.
Igen, jó hír, hogy nemcsak a negatív generációs mintákat, hanem a pozitív örömteli mintákat is aktivizálhatjuk életminőségünk javítása érdekében.
Ha pedig úgy érzed már most szeretnéd kideríteni miért van a családodban negatív ismétlődő minta és szeretnéd ezt a mintát átalakítani, akkor szeretettel várlak az egyéni KreatívSpirit lélekoldó-önfejlesztő foglalkozásokon személyesen, vagy skype-on.
Szerző: Kabany Csilla | febr 26, 2022 | spirituális
A lélek nyelve sokszor nem szavakat használ, hanem különböző kifejezésmódokat. Ez alkalommal az állatokkal, természettel való kommunikációról írok. Akinek van otthon valamilyen állata, vagy volt már kedvence, az nagyon jól tudja, hogy az állatok szavak nélkül is tudnak kommunikálni velünk. Nemcsak kommunikálnak velünk, de nagyon érzékenyek a gondolatainkra is. Ezért érzik, tudják milyen szándékkal közelítünk feléjük.
Néhány állatokkal kapcsolatos élményemet osztom meg most veletek:
A sértődött CASINO
Egyszer régi kedvenc lovam (Casino) sörényét fésültem, poénból összefogtam a sörény egy részét, és megkérdeztem tőle (amit persze nem gondoltam komolyan):
– Mit szólnál, ha csinálnék neked egy copfot?
Casino (az egyik kedvenc lovam) tekintetében sértődöttséget és felháborodást fedeztem fel. Már maga a gondolat is bántó volt a számára. Ezután bocsánatot kértem tőle, és kiengeszteltem őt egy piros almával.
Kezesbárányt símogattunk
Más alkalommal, egy erdős részen kirándultunk a barátnőmmel, és juhnyájat fedeztünk fel. Kis, pár hetes barikák is voltak köztük, és olyan szívesen megsimogattam volna egy kis bárányt.
Miután nem engednek magukhoz idegent, ezért azt találtam ki, hogy a kis bari mamájától gondolatban engedélyt kértem, hogy odamehessek megsimogatni a kicsinyét.
Nemcsak a mamától hanem a kis báránytól is engedélyt kértem gondolatban, és óvatosan közelítettünk felé. A bárány mamája pár méterre állt, és engedte, hogy kicsinyéhez menjünk, de szemmel tartott minket. Lassan odaértünk a bárányhoz, aki néhány percig megengedte, hogy megsimogassuk őt.
Amikor a cica komolyan vette az ingát 🙂
Nemrégiben összejöttünk néhányan energetikai tisztításra. A tisztításhoz ingát használunk eszközként, és a házigazda cicája bár nézte, hogy mit művelünk, de nem kezdett el játszani az ingával.
Egyértelműen tudta, hogy itt most az inga nem játék, hanem fontos eszköz a számunkra. Az amúgy játékos cicának, eszébe sem jutott ráugrani, vagy belenyúlni az inga mozgásába. Pedig szép színes ingáink vannak! 🙂
Az elveszett kiskutya így talált haza
Egy alkalommal sírva hívott az egyik kliensem: elveszett a kiskutyája, nem találja sehol, és estére sem ment haza. Mivel a KreatívSpirittel lehet állatoknak is elvégezni energetikai tisztítást és energia betöltést, tisztítottam a kiskutyust. Kértem a Forrást, hogy aznap estére találjon egy olyan helyet, ahol biztonságban van a kiskutya és megetetik őt. Valamint kértem neki a Forrástól egyértelmű vezettetést, hogy hazataláljon a kutyus. Két nap múlva jólakottan, kitűnő állapotban hazatért az elcsatangolt kiskutyus.
Szerző: Kabany Csilla | febr 21, 2022 | spirituális
Mindig megkérdezik tőlem a kliensek, mit kell érezniük, vagy mi fog történni a KreatívSpirit lélekoldó-önfejlesztő foglalkozások után.
Nos, ez mindig annyira egyedi, hogy ahány ember, annyi féle élményt él át.
Annyit érdemes tudni, hogy Annával (kliensemmel) a KreatívSpirit lélekoldó foglalkozás alatt elvégeztük az egyik, mesés-játékos elemekkel fűszerezett átalakító, korrekciós gyakorlatot, melynek egy nyuszi volt a főszereplője.
Mindez egy nyári nap történt.
Mariann élménybeszámolóját elmesélem neked, mert nagyon aranyos, felemelő tapasztalata volt. Íme:
Kliensem a foglalkozás után kiült a hozzánk közel lévő parkba, és az alábbiakat tapasztalta:
„A KreatívSpirit foglalkozás után üldögéltem a parkban (itt Budapest közepén), és észrevettem egy igazi nyuszit.
Alig hittem a szememnek!
Itt Pest közepén nyuszival találkozom egy parkban? A nyuszi odajött a közelembe, majd elment, és utána még egy gyönyörű pillangó is megtalált engem. A pillangó is sokszor visszatért hozzám, és újra meg újra rám szállt.
Olyan volt, mint a mesében. Most nagyon boldog vagyok!” – mesélte Anna.
Mindig azt javaslom a klienseimnek a foglalkozások után, hogy járjanak nyitott szemmel, és fókuszáljanak a pozitív változásokra. És igen, te is látod és érted, hogy a természet is szerves részét képezi a pozitív minták megerősítésének. 
Szerző: Kabany Csilla | febr 20, 2022 | Egyéb kategória, spirituális
Halálközeli élményemet huszonéves korszakom elején (’90-es években) éltem meg. Szokás szerint kimentem a lovardába, de lélekben máshol jártam. A lovassport olyan tevékenység, ahol nagyon ott kell lenni lélekben is, és oda kell figyelni a lovadra. Mivel nem volt saját lovam, aznap olyan lóra ültettek, amelyiket nem volt könnyű lovagolni, emellett sokan voltunk lovasok a fedeles lovardában.
Tudtam, hogy nem tudok majd kellően a lóra figyelni. Gondolatban máshol voltam, így a mentális testem sem volt jelen, csak a fizikai. Ez pedig a lovassportban életveszélyes és tilos ilyen lelkiállapotban lóra ülni. Akkor viszont ez engem egyátalán nem érdekelt. Ennek az lett az eredménye, hogy egy bakolásnál, előre szaltót csináltam, és bár már volt gyakorlatom hogyan kell „jól” esni, de ez alkalommal figyelmetlenségemnek köszönhetően „rosszul” estem. (Megjegyzés: Ez a ló nem azonos azzal, akiről az előző bejegyzésemben meséltem. Emellett szeretném leszögezni, hogy ez a baleset nem a ló hibájából, hanem az én figyelmetlenségemből adódott.)
Valahányszor leestem a lóról, nem volt semmi bajom, visszaültem. De ez alkalommal esésem után már föntről láttam a testemet.
Semmi fájdalmat sem éreztem. Tökéletesen jól és teljesen szabadnak éreztem magam.
Tudtam mi történt, felülről láttam, hogy odamennek a lovasok és az edzőm a testemhez, de engem a lenti történések már nem érdekeltek. Olyan szabadságot éreztem, amit addig sohasem. Szárnyaltam, és arra gondoltam, de jó, „mehetek vissza” – örültem. (Egyébként gyermekkorom óta emlékeztem arra, hogy valami csodálatos helyről születtem le a Földre. – Sok gyermek emlékszik erre, s erről egy későbbi bejegyzésben még írok részletesebben.)
„Ha ez a halál, akkor ez szuper!” – gondoltam, és eközben nemcsak határtalan szabadságot, de szokatlan szeretetáramlást is megtapasztaltam a halálközeli élmény folyamatában.
A felhőtlen örömöm nem tartott sokáig, mert nem jutottam messzire, csak a földtől pár méterre tudtam elszakadni, aztán éreztem, hogy egy láthatatlan falba ütköztem.
Ez meg mi!? – kérdeztem magamtól meglepődve.
Na, nem baj, – gondoltam – lejjebb ereszkedek, akkor talán „nekifutásból” majd sikerül átjutnom, és majd mehetek „mozizni”, – tervezgettem továbblépésem a spirituális birodalmakba.
Így is tettem, leereszkedtem, majd teljes erőmből szálltam fel, de megint nekiütköztem a láthatatlan falnak.
Ó, de én nem adom fel – gondoltam, megint megpróbálom. Kb. háromszori próbálkozás után, egy határozott, ellentmondást nem tűrő hang rám szólt: Menj vissza azonnal a fizikai testedbe!
Próbáltam ellenkezni, de abban a pillanatban elkapott egy örvény, és visszaszippantódtam a fizikai testembe, ezután pedig már éreztem a fájdalmat.
Ez a tapasztalat egyértelművé tette a számomra, hogy amíg nem jár le az időnk itt a Földön, addig nem mehetünk haza spirituális otthonunkba. Természetesen több alternatív kilépési idő is van, de „idő előtt” nincs engedély ezzel a választási lehetőséggel élni.
Ha te is megtapasztaltad a halálközeli élményt, és szívesen beszélgetnél velem ezekről a tapasztalatokról a KreatívSpirit Podcast egyik adásában, szeretettel várom a jelentkezésed.
