Színes manók bölcsessége – mese

Színes manók bölcsessége – mese

Ma van a Föld Napja, és ez alkalommal azt a mesét mondom el, amelyet megálmodtam. Álmomban is nagyon sok tanítást kaptam és kapok folyamatosan, de erről még később fogok írni. Most következzen részlet a meséből, amit megálmodtam:

Egy alkalommal manók vendége voltam álmomban. Először a borzas manók házában falatoztam, majd elkísértek az erdő széléig. Onnan már egyedül mentem a rétre.

A réten néhány színes manóval találkoztam.

Volt köztük néhány színes gyerek manó is. Azt tudni kell róluk, hogy amíg egy színes manó gyerek, addig még szivárvány színű ruhácskában van, viszont felnőtt korukra kialakul, ki, milyen színt képvisel.

Ennek megfelelően, ha pld. egyikük sárga manó, akkor neki a cipője, orra és a sapkája is sárga felnőtt korára.

Ahogy megpillantottam a réten a színes manókat, láttam, hogy jókedvűen tornáznak, de nagy szél fújt, ráadásul a fű is nagyra nőtt, alig látszottak ki a hatalmas fűszálak közül.

Segítek nekik – gondoltam álmomban. Így hát elkezdtem lelapogatni egy területet azért, hogy a tornázó színes manókat ne zavarják a szélben hajladozó hatalmas fűszálak. Alighogy nekifogtam a műveletnek, elém állt egy manó, és sértődötten csak ennyit mondott: – Nahát! Ez jellemző az emberekre! – és a többiekkel együtt sértődötten elvonultak.

Egy fiatal színes sárga manó viszont ottmaradt velem és így szólt:

– Látom, hogy jószándékú vagy, de tudatlan. Ti emberek elfelejtettétek, hogyan kell alkalmazkodni a természethez, de mi ezt napi szinten műveljük. Nézd csak! – mondta, és abban a pillanatban besétált a szél által ide-oda hajladozó fűszálak közé, kézen állt, és közben ügyesen és hajlékonyan hajladozott ő is, a szélben ringó fűszálakkal együtt.

– Vagyis minket nem zavar soha a természet, mert mi nemcsak alkalmazkodunk hozzá, és minden természeti jelenséghez, hanem játszani is tudunk vele. Méghozzá úgy, hogy közben senkit és semmit sem sértünk.

Női energiák csodája és a Földanya

Női energiák csodája és a Földanya

Novemberben meghívtak egy kirándulásra, amelynek a célja a becskei sztúpa látogatása volt. Becskén a megvilágosodás sztúpája található. Az indulás napjának reggelén esőfelhők gyülekeztek, és Erikával (A Női Bölcsesség Útján fb-csoport egyik tagjával) együtt aktivizáltuk azon női erőnket, amellyel képesek vagyunk napsütéses időt “varázsolni”.

Rövidke meditációs gyakorlatunk sikeres volt, mert mialatt egyre jobban közeledtünk Becskéhez, elállt az eső, és a napocska is megmutatta – egy időre – meleget adó sugarait. 🙂

Földanya, sztúpa

ÜZENET A  FORRÁSTÓL

Útközben a Teremtő/Forrás intuíciómon keresztül megmutatta, hogy a Zöld Tara mantráját használjam majd, ha megérkezünk a sztúpához.
Miután – anno a 2000-es évek elején – Buddhista Főiskolát végzett tanítómtól megkaptam azt a tudást, hogy a Földanya gyógyításához, és a vele, illetve a tiszta női energiák aktiválásához a Zöld Tara mantrája alkalmas, ezt érdemes használni ilyenkor.
Megérkezésünk után meggyújtottuk a füstölőket, majd mindenki egyénileg kezdte el körbejárni a sztúpát, az óra járásával megegyező irányban.
A sztúpától pár méteres távolságban kezdtem el sétálni körbe, körbe.

Alig kezdtem meg a sétámat a sztúpa körül, jött az infó intuíciómon keresztül, hogy spirál alakzatban járjam körbe a sztúpát.

Nemcsak a Forrás útmutatását követtem, hanem egyben éreztem egy érdekes, különleges vonzást a sztúpától. Mintha ez az energia, amely a szúpát körülveszi, segített volna abban, hogy valóban fokozatosan, spirál alakban tudjam megtenni a sétámat.
A vonzás pedig egyre erősebbé vált, ahogy róttam spirál alakban a sztúpa körüli utamat.
Addig folytattam ezt a különleges sétát, amíg teljesen a sztúpa közelébe értem.
Olyan erős energetikája volt ennek a helynek, hogy nem tudtam csak úgy elsétálni a sztúpa közeléből.
Miután elhatároztam, hogy csatlakozni szeretnék a többiekhez, akik a közelben lévő padnál gyülekeztek, éreztem, hogy a kilépés, továbblépés is csak spirál alakban lehetséges.
Elkezdtem fokozatosan, spirál alakban távolodva róni a köröket a sztúpa körül, megköszönve azt a tapasztalatot és segítő energiát, amelyet a helytől és Földanyától kaptam.

Varázslatos tapasztalat volt, és a “csodák” még folytatódtak.

A Nap sugarai már nem voltak olyan erőteljesek, és a levegő is kezdett jobban lehűlni.
Már kezdtem fázni, amikor éreztem, hogy a Földanya felől jön egy különleges melegség. Olyan érzés volt, mintha a pici domb belsejében bekapcsoltak volna egy padlófűtést. 🙂
Így hálálta meg a Földanya a számunkra, – azok számára – akik nyitottak voltak erre a “csodára”, hogy küldtem felé gyógyító energiákat is.
Kik érezték ezt a különleges meleget adó energiát? Azok, akik abban a pillanatban nyitottak voltak rá. 🙂