
KreatívSpirit Önfejlesztő Podcast 30. adás – Bántalmazó vagy segítő kommunikáció?


KreatívSpirit önfejlesztő podcast újraindult októberben a 29. adással, amelynek a fő vezérfonala az együttérzés, amely nem azonos a sajnálattal. Mi a különbség a kettő között, és hova vezet a sajnálat? Ezt is megtudod ebből az ajándék adásból.
Elfogadás és beletörődés közti különbségről is hallasz, illetve az ingyenes előadás keretében bemutatom neked azt a folyamatot is, ami az önsajnálathoz, illetve a felelősségvállaláshoz vezet. Emellett pedig a hétköznapokban könnyen található tippeket is adok a számodra.
Kattints ide és hallgas rám, a szeretet hullámhosszán. Katt: KreatívSpirit Önfejlesztő Podcast 29. adás.
Elvileg automatikusan elindul a lejátszás ha rákattintasz a fenti linkre. Ha mégsem, akkor a kattintás után a Podcast oldal alján el tudod indítani az adás lejátszását.
Sokféle jelzővel lehet illetni azokat a bejegyzéseket, verseket, amelyeket ebben a blogban közzéteszek. Ha egy szóban kellene megfogalmazni, akkor azt mondanám, (és ez egy általam megalkotott szóösszetétel), hogy Lélekmagvas gondolatokat szeretnék átadni neked ebben a blogban. A lélek esszenciáját igyekszem megragadni, és a lélekemelő sorokban is az esszenciális, magas minőség magvát próbálom elvetni, és érdekes, hasznos írásokon keresztül átadni számodra.
Remélem -e lélekmagvas gondolatok méltó táptalajra találnak lelkedben, amelyek kicsíráznak és gondolataidban, érzelmeidben, tetteidben szárba szökkennek, hogy gazdagítsák mindennapjaid. Amennyiben úgy gondolod, hogy mások számára is értéket képviselnek ezek az írások, akkor megköszönöm, ha a bejegyzések linkjét másokkal is megosztod.
2020-ban írtam az alábbi LélekMagvas verset, amelyet a Pál utcai fiúk c. musical egyik betétdala ihletett, és a vers sorát ma picikét átírtam:
Legyen szabad a légzés,
legyen szabad a létezés.
Szabadnak születtünk,
s, a szabadság a lételemünk.
Legyen szabad szólnunk,
egymásra mosolyognunk.
Szabadon érintsük és öleljük egymást
Ne menjünk a tömeg után, hanem válasszunk mást,
döntsünk a lélekemelő gondolatok, érzések és tettek mellett,
s tegyük ezáltal szebbé az életünket.
Legyen szabad szeretetünk örökké kimutatni,
és egymással megélni.
Legyen szabad az, aki a Tiszta Szándékot követi,
s a lelkét hűen megőrzi.
Maradjon szabad a kreatív, építő gondolat,
s menjen világgá a romboló Fekete Had.
Adjunk teret, s időt magunknak, s egymásnak.
Engedjük, hogy a tér és idő varázslatában szeretettel megnyíljunk egymásnak.
Emelkedjünk a lehúzó mátrix fölé,
korszakalkotó tetteinkkel álljunk egymás mellé,
s így válunk szabaddá mindörökké.
Versengés helyett, találjuk meg közös pontunkat,
hisz jelentős eredményt csak az együttműködés adhat.
Legyen szabad az ég,
legyen szabad a Föld,
váljon szabaddá az, aki rabnak érzi magát,
s szárnyalja mindenki túl a legszebb álmát.
Szeretettel írtam a fenti vers minden sorát, és remélem megérinti lélekmagodat a fenti gondolat, amely továbbcsírázva tettekben is finom és szép gyümölcsöt hozhat.
Szülők, akik azt hiszik, hogy „mindent is tudnak”, mert van 1-2 vagy több gyerekük. Aztán beszélgetés közben kiderül, hogy ők is a szüleik hibás mintáit ismétlik. Majd jön a felismerés után a kérdés: Rendben, de akkor hogyan tovább? Sokadik kliensemnél ismét a tanulás volt a téma gyermekénél.
Gyermekek, akik tudják, hogy az oktatási rendszer nagy része hasznavehetetlen tudásanyagot tartalmaz, némelykor hazugságot (lásd. pld. történelemhamisítás) is kell bemagolniuk, és a felét sem fogják hasznosítani annak, amit a hivatalos oktatás próbál a fejükbe tömni, nos ők unják és utálják a tananyagot és a tanulást. Ha szerencséjük van, akkor legalább a tanárt szeretik, de ez már a személyes tanár-diák kapcsolattól függ.
A szülők egy része tisztában van vele, hogy az oktatási rendszer jelenleg nagy részben tele van olyan infókkal, amelyek nem segítik a gyermeket a harmonikus felnőtté válásban és majdani felnőtt életében. Segítik azonban egy olyan mátrixban tartani őket, amelyben sokszor nem látják az élet értelmét, nem találják a helyüket.
A szülők és a gyermekek is konfliktusban vannak önmagukkal és saját magukkal egyaránt, valamint azzal a ténnyel, hogy a hivatalos oktatás nagy része arról szól, hogy engedelmes „rabszolgákat” neveljenek. Emellett pedig beragadtak a jutalmazás-büntetés mókuskerekébe, s ebből a mókuskerékből nem találják a kiutat. Nem tehetnek róla, mert senki nem tanította meg nekik milyen más módon terelgethetik gyermekeiket. Magoláson keresztül programozzák a gyerekeket, akik hozzászoknak ahhoz, hogy valaki mondja meg nekik a tutit, sokan ezért tartják a megszokottat követendő példának. A megszokott rosszul működő mintákból ki kell lépni, mert csak akkor tudjuk megtalálni kihívásainkra a megoldásokat. Mit lehet tenni? Ilyenkor is meg kell találni az aranyközéputat.
Igen, ezt a gyermeknevelésben is lehet hasznosítani. Több kliensem fordult már hozzám, hogy gyermekével való konfliktust rendezze. Az energetikai tisztításon kívül még meditációs gyakorlatokat is szoktunk használni az önfejlesztés ezen ágában is. Némely esetben azonban a Forrástól/Teremtőtől jön a tanács is, amelyet elmondok a szülők, nagyszülők számára.
A szülők többsége még mindig elköveti azt a hibát, hogy alá-fölérendelt viszonyt tart fenn a gyermekével. A szülő nagyobb mint a gyermek és ő a felnőtt, tehát felelősséggel tartozik gyermeke iránt, amíg gyermeke felnőtté nem válik. És ez így rendben is van ezt a gyerekben is tudatosítani kell.
A felnőtté válásnak azonban nem szabad hirtelen a 18. születésnapon megtörténnie. Bár sokaknál ez bizony hirtelen, átmenet nélkül történt. Amikor átmenet nélkül érezteti a szülő a gyermekkel, hogy már felnőtt, akkor a 18. éves „felnőtt” nem tud mit kezdeni a felnőtt címkével. Mert nem mindegy, hogy csak egy életkor miatt mondják valakire, hogy felnőtt, vagy van olyan érett lelkileg, érzelmileg és tudatilag, hogy valóban a társadalom felnőtt, teljes értékű tagja legyen.
Térjünk vissza a tanulás és szeretetmegvonás mintájára. Azért emelem ki ezt a párost, mert nagyon sok szülőnél tapasztaltam, hogy ezt a gyakorlatot alkalmazzák a gyermekeiknél. Ez a régi mintákból és a tehetetlenségből fakad, mert senki sem mutatott nekik más, jól működő nevelési mintákat.
A lovak és a lovaglás már gyermekkorom óta meghatározó és felnőtt életemben is kiemelt helyet foglal el. Néha elolvasom a különböző lovardák infóit, annak ellenére, hogy van egy általam szeretett és imádott lovarda, ahol tökéletesen elégedett vagyok az edzőkkel, a hellyel és az oda járó lovasok is barátságos csapatot alkotnak.
Egyik lovarda posztjában a házirendben az egyik pont így hangzott: „Az a szülő, aki azzal bünteti a gyermekét, hogy ha rosszul tanul, vagy rosszalkodik, akkor nem hozza őt lovasedzésre, nos ez a szülő egyáltalán ne hozza a mi lovardánkba a gyereket lovagolni.”
Mit jelent ez pontosan? Ha a gyermeked rosszul tanul és pont attól tiltod el őt, amit nagyon szeret, akkor egyvalamit érsz el nála: Rövid távon (!) lehet, hogy megtanulja a feladatát.
Hosszú távon viszont még jobban megutálja a tanulást, a tantárgyat, és mérhetetlen düh és ellenállás dolgozik benne, ezért még jobban hanyagolja a tanulást. Vagyis nemcsak nem értük el a célunkat, hogy „jobban” tanuljon a gyermekünk, hanem még rontottunk is a helyzeten hosszútávon.
Hogy hívják azt, amikor a gyermekedtől megvonod azt, amit nagyon szeret? Szeretetmegvonásnak hívom, amely a lehető legnagyobb hiba, amit a szülő elkövethet ilyenkor.
Hiszen csupa egyes bizonyítvánnyal sehová sem fogják felvenni, semmilyen szakmát nem tanulhat. Igen, ez így van. Erre az aranyközépút megtalálása a tökéletes megoldás. Az alábbiakban tippeket adok az ezzel kapcsolatos kommunikációra és arra is, hogyan adj döntési jogot és egyben felelősséget a gyermekednek. A gyermeked ezáltal elkezd hozzászokni ahhoz, hogy felelős döntéseket hozzon a saját életében. És a felnőtté válás útján ez kulcsfontosságú mozzanat.
Ha a fenti cikkben bármely vonatkozásban magadra ismertél, és úgy gondolod további segítségre van szükséged, hogy családi kapcsolataidat az önfejlesztés útján rendezd, nyugodtan fordulj hozzám bizalommal. Nem adok tuti receptet, hiszen a fenti cikkben is csak konkrét példákat mutattam neked a jobb megértés érdekében.
A KreatívSpirit foglalkozás abban segít neked, hogy lebontsd önmagad emelte korlátaid és felfedezd belső bölcsességed, kreatív hozzáállással teli éned. Ezáltal a felfedezés által tapasztalod meg kreatív teremtő erőd csodálatos eredményeit a hétköznapokban is.
A döntés a tiéd! Ha úgy döntesz szeretnél velem tartani ezen az úton, szeretettel várom a jelentkezésed.
A feladáshoz az önbizalomhiányon és a kifogásokon keresztül vezet az út. Egy nagymama meséje vissza tudja adni neked azt az erőt, amelyet a répa, tojás és a bab történetén keresztül illusztrál a számodra.
Mindenkinek más-más az erőssége, és ezért fontos erősíteni a gyengeségeidet. Ekkor már nem másokra mutogatsz, nem sajnáltatod magad, hanem ha kell segítséget kérsz. Gyengeségeid erősítésében szívesen segítek neked, ha kéred, így utad során ahelyett, hogy elvesztenéd erőd és feladnád, felpezsdülnek az energiáid, felállsz a földről és immár lelkesen mész tovább utadon. Kifogások keresése helyett azokat a megoldásokat keresed és találod meg, ami még jobban megerősíti a lelked.
A KreatívSpirit lélekoldás során is használunk mesés elemeket, amelyek segítenek megerősíteni a lelked és ezen keresztül a kreatív megoldási ötletekhez téged elvezetnek.
Kívánom, hogy áldás kísérjen akkor is téged, amikor a nehézségek próbára tesznek téged.