Halálközeli élményem

Halálközeli élményem

Halálközeli élményemet huszonéves korszakom elején (’90-es években) éltem meg.  Szokás szerint kimentem a lovardába, de lélekben máshol jártam. A lovassport olyan tevékenység, ahol nagyon ott kell lenni lélekben is, és oda kell figyelni a lovadra. Mivel nem volt saját lovam, aznap olyan lóra ültettek, amelyiket nem volt könnyű lovagolni, emellett sokan voltunk lovasok a fedeles lovardában.

Tudtam, hogy nem tudok majd kellően a lóra figyelni. Gondolatban máshol voltam, így a mentális testem sem volt jelen, csak a fizikai. Ez pedig a lovassportban életveszélyes és tilos ilyen lelkiállapotban lóra ülni. Akkor viszont ez engem egyátalán nem érdekelt. Ennek az lett az eredménye, hogy egy bakolásnál, előre szaltót csináltam, és bár már volt gyakorlatom hogyan kell “jól” esni, de ez alkalommal figyelmetlenségemnek köszönhetően “rosszul” estem. (Megjegyzés: Ez a ló nem azonos azzal, akiről az előző bejegyzésemben meséltem. Emellett szeretném leszögezni, hogy ez a baleset nem a ló hibájából, hanem az én figyelmetlenségemből adódott.)

Valahányszor leestem a lóról, nem volt semmi bajom, visszaültem. De ez alkalommal esésem után már föntről láttam a testemet.

Semmi fájdalmat sem éreztem. Tökéletesen jól és teljesen szabadnak éreztem magam.

Tudtam mi történt, felülről láttam, hogy odamennek a lovasok és az edzőm a testemhez, de engem a lenti történések már nem érdekeltek. Olyan szabadságot éreztem, amit addig sohasem. Szárnyaltam, és arra gondoltam, de jó, “mehetek vissza” – örültem. (Egyébként gyermekkorom óta emlékeztem arra, hogy valami csodálatos helyről születtem le a Földre. – Sok gyermek emlékszik erre, s erről egy későbbi bejegyzésben még írok részletesebben.)

“Ha ez a halál, akkor ez szuper!” – gondoltam, és eközben nemcsak határtalan szabadságot, de szokatlan szeretetáramlást is megtapasztaltam a halálközeli élmény folyamatában.

A felhőtlen örömöm nem tartott sokáig, mert nem jutottam messzire, csak a földtől pár méterre tudtam elszakadni, aztán éreztem, hogy egy láthatatlan falba ütköztem.

Ez meg mi!? – kérdeztem magamtól meglepődve.

Na, nem baj, – gondoltam – lejjebb ereszkedek, akkor talán “nekifutásból” majd sikerül átjutnom, és majd mehetek “mozizni”, – tervezgettem továbblépésem a spirituális birodalmakba.
Így is tettem, leereszkedtem, majd teljes erőmből szálltam fel, de megint nekiütköztem a láthatatlan falnak.

Ó, de én nem adom fel – gondoltam, megint megpróbálom. Kb. háromszori próbálkozás után, egy határozott, ellentmondást nem tűrő hang rám szólt: Menj vissza azonnal a fizikai testedbe!
Próbáltam ellenkezni, de abban a pillanatban elkapott egy örvény, és visszaszippantódtam a fizikai testembe, ezután pedig már éreztem a fájdalmat.

Ez a tapasztalat egyértelművé tette a számomra, hogy amíg nem jár le az időnk itt a Földön, addig nem mehetünk haza spirituális otthonunkba. Természetesen több alternatív kilépési idő is van, de “idő előtt” nincs engedély ezzel a választási lehetőséggel élni.

Ha te is megtapasztaltad a halálközeli élményt, és szívesen beszélgetnél velem ezekről a tapasztalatokról a KreatívSpirit Podcast egyik adásában, szeretettel várom a jelentkezésed.

Állatok, lovak csodája – Az élet tisztelete

Állatok, lovak csodája – Az élet tisztelete

Olvastam egy cikket és láttam a videó összefoglalót, amely Tóbiról, a vágóhídról megmentett lóról szólt. Szomorú, hogy némely ember az állatokat nem társnak és bölcs tanítónak tekinti… Érdekes volt a történet, hiszen a lónak volt egy “eredeti” tulajdonosa, aki nem akart pénzt költeni a gyógykezelésére. Energiatisztítással is hatékonyan segíthetek bármely állatnak, akár viselkedési probléma, akár fizikai kihívás kapcsán, ezt tapasztalatból mondom.

Fontos: Ha az állatokat nem alattvalóknak, vagy az embernél alantasabb létezőknek tekintjük, hanem társainknak, sőt testvéreinknek, vagy akár családtagoknak, akkor csodás dolgokat tapasztalhatunk meg általuk. Erre hozok neked most egy példát, amelyet kezdő lovastanuló koromban tapasztaltam meg.

energiatisztítás

Energiatisztítással, önismerettel foglalkozom több, mint 20 éve. Az energiatisztítást hosszú ideje már nemcsak embereknél, de állatoknál is végezem hatalmas sikerrel. Megdöbbenve tapasztaltam mindannyiszor, amikor egy-egy állatnak végeztem energiatisztítást, (legyen az ló, cica, kutya, vagy egyéb állat) olyan könnyen elfogadták után a pozitív változást és javulást, ami az emberek esetében nem mindig ilyen egyszerű…

Van tehát sokminden, amit a természettől, és társainktól az állatoktól tanulhatunk. Az egyik ilyen lecke, az élet tisztelete. Ennek egyik szép példáját mesélem most el neked:

Annak idején – kb. 28 éve – amikor még rendszeresen kilátogattam a lovardába, s kezdő lovasnak számítottam, sokszor leestem a lóról. Egyik ilyen alkalommal, úgy jött ki a lépés, hogy vágta közben estem le. A lovam nagy lendületben volt (megijedt valamitől), a következő körnél tartott, és vágtázott felém. Feküdtem a földön, s az ló szemszögéből nem keresztben, hanem hosszanti irányban. Simán rám vágtázhatott volna, de ő vett egy hatalmas lendületet és hosszában átugrott engem! Csak csendben jegyzem meg, hogy 172 cm vagyok!

A történtek után sértetlenül felkeltem a földről, odamentem hozzá, megnyugtattam, és visszaültem a nyeregbe, tovább lovagoltam. S ez a ló vigyázott rám mindvégig.