Szerző: Kabany Csilla | ápr 22, 2024 | Egyéb kategória, spirituális
Ez alkalommal a Föld Napjára hoztam neked három szerzeményemet, amelyet a Lélek Kertje sorozatban írtam. Kérlek vedd figyelembe, hogy a felvételek nem profi stúdióban készültek. Remélem ennek ellenére tetszenek majd neked.
Ahogy hallgatod hangolódj rá a természet ritmusára, és merülj bele, engedd, hogy ezek a Lélekmagvas versek tetőtől talpig befedjenek, átjárjanak téged:
Szerző: Kabany Csilla | aug 5, 2023 | Egyéb kategória, spirituális
Szeretek a saját és klienseim példáin keresztül is utat mutatni neked, mert az önfejlesztés útján csodás tapasztalásokat élünk meg, mi, akik ezen az olykor nehéz, de gyönyörű ösvényen járunk. Ez alkalommal a női minőség átalakulásának lélekmagvas gondolatait hoztam el neked, egyik hölgy kliensem csodás felismerésein és tapasztalatain keresztül. Az alábbi esettanulmány alapján te is magadra ismerhetsz, illetve segíthet neked abban is, hogy saját női mivoltodhoz másképp állj hozzá, és te is az Éjszaka Királynőjévé válj.
Kliensemmel, – hívjuk ez esetben Amarillának (Konkrét esettanulmányhoz a személyiségi jogok védelmében, illetve tekintve, hogy intim témáról van szó, nem szoktam a klienseim nevét kiadni. Köszönöm a megértést!) – a női szerepek blokkjait oldottuk, és a saját nőiségének a megélésével kapcsolatos hozzáállását is elkezdtük megváltoztatni.
Szépen haladtunk ezen az úton, amikor beköszöntött a szerelem. Méghozzá a kölcsönös szerelem. Egyik alkalommal izgatottan mesélte kliensem, hogy most először több napos útra mennek a kedvesével, és várhatóan ezen az úton az első együttlét is megtörténik. Mégis egy felfokozott szorongás alakult ki nála, ahogy egyre közeledett az utazás időpontja.
Oldottuk az édesanyjával való kapcsolatot is, hiszen sem tőle, sem a családjában nem volt olyan idősebb nő, aki át tudta adni neki az igazi női bölcsesség kulcsát. A belső átalakulását és változását a külsőségekben is észre lehetett venni:
- Amarilla ma már sokkal nőiesebben öltözködik, jobban figyel a sminkjére is. Szeret nőként jelen lenni az életben.
- Menstruációs tünetei teljesen elmúltak.
- Kommunikációjában is szépen használja a nőies gesztusokat verbális és nonverbális szinteken is
- Nem borul ki állandóan azokon a megnyilvánulásokon, amiken korábban kiakadt a szerelmével kapcsolatban, hiszen most már jobban érti a férfi nézőpontját is. Sokkal eredményesebben tud bármit megbeszélni a szerelmével. Jobban bízik a férfiban, ez a bizalom pedig a kölcsönös bizalmat is táplálja, a férfi is jobban bízik Amarillában minden szempontból.
- Nem akarja mindenáron „megmenteni” a szerelmét ha gondjai vannak. Engedi, hogy szerelme férfiként helyt álljon az életben, és bölcsen a „háttérből” támogatja őt. (Ez volt a legsarkalatosabb kérdés, mert minden hölgynél probléma szokott lenni, hogy a gondoskodás átmegy „megmentő” komplexusba, amely sok esetben a kapcsolat rovására megy.)
Tehát szép eredményeket értünk el, mégis, amikor várhatóan az első együttlét ideje közeledett, elkezdett szorongani. Ezzel a szorongással kapcsolatban érdekes módon édesanyjával való kapcsolatát kellett oldani, valamint felfedeztük, hogy tudatalatti lelki szolidaritásból az ő mintáját kezdte el követni. Ez okozta a szorongását.
Hogyan vált Amarillából ” Pizsamás Csipkerózsikából” a Szexi Éj Királynője?
Konkrétan új női mintát kellett megalkotnia az éjszakával kapcsolatban. Mit jelentett ez valójában? Amarilla édesanyja mindig kimerült volt és sokat betegeskedett. Ennek kapcsán gyermekkorától azt látta és tapasztalta, hogy ha hálóruhát hord a nő, akkor vagy beteg vagy álmos és fáradt. Sosem jutott eszébe a csábítás. Ez Amarilla ruhatárán is meglátszott, és felismerte, hogy mindig a kényelmes, akár „szakadt” és puha pizsamákat részesítette előnyben. Sosem jutott eszébe, hogy éjszaka is csábító legyen.
Az egyik (mesés elemeket is tartalmazó) meditáció közben ismerte fel, hogy csábító, szexi női énje Csipkerózsika álomba merült. Aztán együtt nevettünk, mert azt mesélte, hogy bár meditációban alvó Csipkerózsikának érezte magát, de még akkor is a használt praktikus (egyáltalán nem nőies és még kevésbé szexi) pizsamája volt rajta. Csipkerózsika pizsamában! Még a mesében sincs ilyen!
Meditáció közben feltettem neki a kérdéseket:
– Betegnek érzed magad?
Amarilla (továbbiakban A.): – Nem.
– Nőnek érzed magad?
A.: – Nem
– Hogy érzed magad a pizsamában? Kinek érzed magad valójában?
– Mint egy kislány…. és elkezdett keservesen sírni, teljes szívéből. És tudjuk hogy a sírás is az oldódás része. Majd ezután elmondta, hogy kislány korában neki kellett ápolnia édesanyját. Egyrészt azt érezte, hogy már felnőtt, másrészt pedig kislány akart maradni, mert hiányzott neki, hogy valaki megmondja, és megmutassa hogyan kell valójában felnőtt nővé válni.
Tudat alatt elaltatta magában azt a szexi, vonzó női minőséget, amit a szerelemben szeretett volna intim körülmények közt megélni felnőtt nőként. Ezt a tudatalatti blokkot oldottuk, és beépítettünk neki egy olyan bölcs női szexi mintát, aki a női bájakat tudja, hogy mikor, hol, és milyen mértékben tudja előhívni, és szeretettel, szerelemből megélni a kedvesével. Emellett a beteg, fáradt női mintát lecseréltük az életet igenlő, örömteli bölcs nőre.
Az oldás után rögtön bevásárolt magának szexi hálóinget, aminek az első éjszaka nagy sikere volt a kedvesénél. Vele már teljesen új nőként, a szexi Éjszaka Királynőjeként tudta megkezdeni az intim együttlétet.
Ha te is úgy érzed, hogy bölcs női éned még nem tud teljes mértékben érvényesülni az életedben, keress meg bizalommal és segítek neked a KreatívSpirit foglalkozások keretében. Ne várj alvó Csipkerózsikaként a „megmentő” hercegre. Válj az Éjszaka Királynőjévé még azelőtt, mielőtt az igazi szerelmed megérkezne.
Emellett pedig csatlakozhatsz a Női Bölcsesség Útján c. facebook csoporthoz is, ahol szintén szeretettel látlak, és lélekmagvas gondolatokkal lehetsz gazdagabb, ha te is a csoport tagjává válsz.
Szerző: Kabany Csilla | máj 22, 2023 | Egyéb kategória, spirituális
A feladáshoz az önbizalomhiányon és a kifogásokon keresztül vezet az út. Egy nagymama meséje vissza tudja adni neked azt az erőt, amelyet a répa, tojás és a bab történetén keresztül illusztrál a számodra.
A nagymama története a répáról, tojásról és a babról:
„- Mama, feladom. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy tovább harcoljak. Minden rosszra fordul és ha végre sikerül egy problémát megoldanom, jön egy másik, ami tízszer rosszabb. Esküszöm, feladom.
Ekkor a nagymama rám nézett, letörölte a könnyeit az arcomról, majd bevitt a konyhába.
Három tálba vizet töltött, majd felrakta a tűzhelyre. Amikor elkezdtek forrni, mindegyikbe mást rakott. Az elsőbe sárgarépát, a másodikba tojást, a harmadikba pedig kávébabot tett. Húsz perc múlva a nagymama elzárta a gázt mindegyik edény alatt, majd egyenként kivette tányérra, ami megfőtt bennük.
– Mondd el, mit látsz? – kérdezte tőlem.
– Répát, tojást és kávét.
– Fogd meg a répát, törd össze a tojást, majd igyál egy korty kávét.
Nem nagyon értettem mire megy ki a játék, de belementem, mert tudni akartam.
– Látod, édesem, mindegyiket ugyanaz a csapás érte, mégis teljesen máshogy reagáltak. A répa erős, kemény és könyörtelen. Azonban miután a forró vízből kivettük lágy és gyenge lett.
A tojás először törékeny volt, hiszen csak egy vékony héj védi. A forró víz hatására viszont a belseje megkeményedett.
A kávé viszont teljesen máshogy reagált. Ahelyett, hogy megváltozott volna, ő változtatta meg a vizet.
– Te melyik vagy? – kérdezte. Amikor csapás ért, hogyan reagáltál?
Egy répa vagy, aki erősnek tűnik, de a fájdalom hatására meggyengül és elveszíti az erejét, vagy a tojás, ami alkalmazkodik, de idővel megváltozik, és megkeményedik belülről?
Itt egy kis ideig szünetet tartott. Látni akarta, hogy értem-e amit mond.
– A szellemiség bennünk egy folyadék, éppúgy, mint ezekben. Ha valami rossz történik, attól edzettebbek és rugalmatlanabbak leszünk. Kívülről ugyanúgy nézünk ki, de belül megkeseredünk és megkeményedünk.
– Olyan vagy, mint a kávébab? Amikor a víz felforrósodik, szabaddá teszi a kávét. Mindent eláraszt a csodálatos illat, és a víz íze is teljesen megváltozik. Kávé lesz belőle. Ha te olyan vagy, mint a kávé, a legrosszabb helyzetekben ahelyett, hogy feladnád, jobb és erősebb leszel és te magad változtatod meg a körülményeket magad körül.
Legyél kávé, édesem.
Mindig próbálj meg a kávé lenni!” (A történet írója ismeretlen)
Mindenkinek más-más az erőssége, és ezért fontos erősíteni a gyengeségeidet. Ekkor már nem másokra mutogatsz, nem sajnáltatod magad, hanem ha kell segítséget kérsz. Gyengeségeid erősítésében szívesen segítek neked, ha kéred, így utad során ahelyett, hogy elvesztenéd erőd és feladnád, felpezsdülnek az energiáid, felállsz a földről és immár lelkesen mész tovább utadon. Kifogások keresése helyett azokat a megoldásokat keresed és találod meg, ami még jobban megerősíti a lelked.
A KreatívSpirit lélekoldás során is használunk mesés elemeket, amelyek segítenek megerősíteni a lelked és ezen keresztül a kreatív megoldási ötletekhez téged elvezetnek.
Kívánom, hogy áldás kísérjen akkor is téged, amikor a nehézségek próbára tesznek téged.
Szerző: Kabany Csilla | ápr 22, 2022 | spirituális
Ma van a Föld Napja, és ez alkalommal azt a mesét mondom el, amelyet megálmodtam. Álmomban is nagyon sok tanítást kaptam és kapok folyamatosan, de erről még később fogok írni. Most következzen részlet a meséből, amit megálmodtam:
Egy alkalommal manók vendége voltam álmomban. Először a borzas manók házában falatoztam, majd elkísértek az erdő széléig. Onnan már egyedül mentem a rétre.
A réten néhány színes manóval találkoztam.
Volt köztük néhány színes gyerek manó is. Azt tudni kell róluk, hogy amíg egy színes manó gyerek, addig még szivárvány színű ruhácskában van, viszont felnőtt korukra kialakul, ki, milyen színt képvisel.
Ennek megfelelően, ha pld. egyikük sárga manó, akkor neki a cipője, orra és a sapkája is sárga felnőtt korára.
Ahogy megpillantottam a réten a színes manókat, láttam, hogy jókedvűen tornáznak, de nagy szél fújt, ráadásul a fű is nagyra nőtt, alig látszottak ki a hatalmas fűszálak közül.
Segítek nekik – gondoltam álmomban. Így hát elkezdtem lelapogatni egy területet azért, hogy a tornázó színes manókat ne zavarják a szélben hajladozó hatalmas fűszálak. Alighogy nekifogtam a műveletnek, elém állt egy manó, és sértődötten csak ennyit mondott: – Nahát! Ez jellemző az emberekre! – és a többiekkel együtt sértődötten elvonultak.
Egy fiatal színes sárga manó viszont ottmaradt velem és így szólt:
– Látom, hogy jószándékú vagy, de tudatlan. Ti emberek elfelejtettétek, hogyan kell alkalmazkodni a természethez, de mi ezt napi szinten műveljük. Nézd csak! – mondta, és abban a pillanatban besétált a szél által ide-oda hajladozó fűszálak közé, kézen állt, és közben ügyesen és hajlékonyan hajladozott ő is, a szélben ringó fűszálakkal együtt.
– Vagyis minket nem zavar soha a természet, mert mi nemcsak alkalmazkodunk hozzá, és minden természeti jelenséghez, hanem játszani is tudunk vele. Méghozzá úgy, hogy közben senkit és semmit sem sértünk.
Szerző: Kabany Csilla | febr 24, 2022 | spirituális
Csak az ellenállás fáj – mondta annak idején egyik spirituális tanítóm. Így igaz. Ez a mese arról szól, hogy mi történik, amikor feladjuk az ellenállásunkat a változásokkal szemben, és csak lazán megengedjük, hogy megtörténjen. Te megengeded a változásokat, vagy továbbra is ellenállsz nekik?
Az alábbi történetből kiderül, hogy jobban járunk, ha elengedjük a változásokkal szembeni ellenállásunkat. Lehet, hogy a történet szereplőjének egy-egy gondolatát önmagadban is felismered. Ha ez így van, nem a véletlen műve, hanem azt jelenti, hogy ideje az ellenállást elengedni.
A bölcs hernyó
Csupán egy tudatlan hernyó volnék?
Nem! Csak egy életunt kövérség, akinek elege volt a fa leveleinek felzabálásából. Úgysem jó semmire az.
Meddig nőjek még? Minek? Kinek? Elegem van…
Persze zabálhatnék még az élvezet kedvéért, de mire jó az? Úgyis csak nőnék tovább, hogy aztán még éhesebb lehessek. Ez volnék csupán, egy zabálógép? Na neeeem…
Ebből elegem van! Ezt nem vállalom tovább!
Végzek magammal, így döntöttem.
Mivel szőrös vagyok, így a hangyáknak nem kellek. Élet ez így? Még meghalni sem tudok.
Tegnap levetettem magam egy szélső levélről… És? Még csak meg sem ütöttem magam.
De nem adtam fel! Még tegnap visszaindultam erre a fára! Csak azért, hogy a rigók, a fekete kaszások jobban lássanak a lemenő nap fényében. De a halálmadaraknak sem kellettem. Pedig azt hittem, hogy a sárga-fekete csíkos ruhám miatt tuti észrevesz majd valamelyik!
Észre is vettek, de az utolsó pillanatban mégis mindegyik meggondolta magát. Nem értem miért… Pedig igazán ízletes lehetek ilyen szép nagy kövéren. Valami hibádzik… Sebaj, akkor gondolkodjunk. Abban úgyis jó vagyok!
Értek én mindent!!! Az azért elszomorít, hogy nem kellek senkinek sem, és még meghalni sem tudok…
És akkor jött az ötlet! Egyet tudok csupán a zabáláson kívül: szőni! Így hát gubót szövök. Legyen ez a koporsóm! Itt békésen megfulladhatok és nem zavar, nem tántorít el senki sem. Nem is fognak rám találni, épp ezért a hullámat sem fogják meggyalázni. Igen, ez így jó lesz. Ennek örülök.
Mégsem egy buta és szőrös, nagy kövér hernyó volnék! Úgy látszik, az én életem értelme az volt, hogy tudatosan haljak meg. Legyen hát!
Azzal begubódzott.
Jó erősen rögzítette koporsóját egy szélvédett faágon.
Csak lógott és várt. Várt és várt.
Mégsem fulladt meg.
Ezt is elrontotta valahol, és nem értette. Cserbenhagyta még az oly bölcs gondolatai is, amire eddig mindig számíthatott.
Pedig azt hitte, mindent tud az életről.
Nagyon elkeseredett.
Feladta.
És akkor elkezdődött valami. Mégsem úgy történt, ahogy eltervezte.
Két héten keresztül, egy teljesen megmagyarázhatatlan változáson ment keresztül, amibe semmi beleszólása sem volt. Nem számítottak gondolatai sem.
Csak befelé figyelt. Mást úgysem tehetett. Szinte külső szemlélőként nézte végig saját testének teljes átalakulását. Nélküle történtek a dolgok. Aztán ez is megállt.
És csak akkor eszmélt, hogy mintha kinőtte volna valamiféleképp a koporsóját! De tanult a leckéből. Nem akarta megérteni mindenáron a dolgokat többé.
Csak követte vágyait, érzéseit.
És most ki akart törni. Kíváncsi volt arra, hogy mivé változott. És nem érdekelte többé az, hogy miért! Belül is más lett.
Feltörte a koporsó fedelét és kimászott.
Fájdalmas volt az első nyújtózás.
Hatalmas szárnyai lettek, ami örömétől egyre csak tovább nőttek és feszültek.
A reggeli szikrázó napsütés megszárította csillogó sárga-fekete mintás szárnyait.
Aztán meglátogatta a régi jó barátja is, az éhség.
De most nem az a görcsös zabálási vágy lett úrrá rajta, hanem valami édes nedűre vágyott.
Érezte a szellőben az illatát. Valami színes tarkaságok felől jöttek a fű közül.
Nem gondolkodott, csak élvezte a létezést, és a szellő játékát, amivel először vitorlázott a nektárjukat kínálgató virágok felé…
(ismeretlen szerző)
