3 Tipp: Szeretetmegvonás helyett, valós motivációk gyermekednek is
Szülők, akik azt hiszik, hogy „mindent is tudnak”, mert van 1-2 vagy több gyerekük. Aztán beszélgetés közben kiderül, hogy ők is a szüleik hibás mintáit ismétlik. Majd jön a felismerés után a kérdés: Rendben, de akkor hogyan tovább? Sokadik kliensemnél ismét a tanulás volt a téma gyermekénél.
Gyermekek, akik tudják, hogy az oktatási rendszer nagy része hasznavehetetlen tudásanyagot tartalmaz, némelykor hazugságot (lásd. pld. történelemhamisítás) is kell bemagolniuk, és a felét sem fogják hasznosítani annak, amit a hivatalos oktatás próbál a fejükbe tömni, nos ők unják és utálják a tananyagot és a tanulást. Ha szerencséjük van, akkor legalább a tanárt szeretik, de ez már a személyes tanár-diák kapcsolattól függ.
A szülők egy része tisztában van vele, hogy az oktatási rendszer jelenleg nagy részben tele van olyan infókkal, amelyek nem segítik a gyermeket a harmonikus felnőtté válásban és majdani felnőtt életében. Segítik azonban egy olyan mátrixban tartani őket, amelyben sokszor nem látják az élet értelmét, nem találják a helyüket.
A szülők és a gyermekek is konfliktusban vannak önmagukkal és saját magukkal egyaránt, valamint azzal a ténnyel, hogy a hivatalos oktatás nagy része arról szól, hogy engedelmes „rabszolgákat” neveljenek. Emellett pedig beragadtak a jutalmazás-büntetés mókuskerekébe, s ebből a mókuskerékből nem találják a kiutat. Nem tehetnek róla, mert senki nem tanította meg nekik milyen más módon terelgethetik gyermekeiket. Magoláson keresztül programozzák a gyerekeket, akik hozzászoknak ahhoz, hogy valaki mondja meg nekik a tutit, sokan ezért tartják a megszokottat követendő példának. A megszokott rosszul működő mintákból ki kell lépni, mert csak akkor tudjuk megtalálni kihívásainkra a megoldásokat. Mit lehet tenni? Ilyenkor is meg kell találni az aranyközéputat.
Az aranyközépút megtalálása csupán azoknak elképzelhetetlen és elérhetetlen fogalom, akik még sosem tapasztalták, hogy hogyan lehet a spirituális vezettetést (NEM megvezetést, mert az más), és a spirituális bölcsességeket, a Forrással/Teremtővel való kapcsolatot a hétköznapokba beépíteni és hasznosítani.
Igen, ezt a gyermeknevelésben is lehet hasznosítani. Több kliensem fordult már hozzám, hogy gyermekével való konfliktust rendezze. Az energetikai tisztításon kívül még meditációs gyakorlatokat is szoktunk használni az önfejlesztés ezen ágában is. Némely esetben azonban a Forrástól/Teremtőtől jön a tanács is, amelyet elmondok a szülők, nagyszülők számára.
Az alábbiakban a való életből veszek példákat, mert a valós példákon keresztül te is jobban megérted az összefüggéseket.
Ezáltal a megértés által tudsz változtatni jelenlegi régi mintáidon, amelyek már nem szolgálnak téged és gyermekedet.
A szülők többsége még mindig elköveti azt a hibát, hogy alá-fölérendelt viszonyt tart fenn a gyermekével. A szülő nagyobb mint a gyermek és ő a felnőtt, tehát felelősséggel tartozik gyermeke iránt, amíg gyermeke felnőtté nem válik. És ez így rendben is van ezt a gyerekben is tudatosítani kell.
A felnőtté válásnak azonban nem szabad hirtelen a 18. születésnapon megtörténnie. Bár sokaknál ez bizony hirtelen, átmenet nélkül történt. Amikor átmenet nélkül érezteti a szülő a gyermekkel, hogy már felnőtt, akkor a 18. éves „felnőtt” nem tud mit kezdeni a felnőtt címkével. Mert nem mindegy, hogy csak egy életkor miatt mondják valakire, hogy felnőtt, vagy van olyan érett lelkileg, érzelmileg és tudatilag, hogy valóban a társadalom felnőtt, teljes értékű tagja legyen.
Térjünk vissza a tanulás és szeretetmegvonás mintájára. Azért emelem ki ezt a párost, mert nagyon sok szülőnél tapasztaltam, hogy ezt a gyakorlatot alkalmazzák a gyermekeiknél. Ez a régi mintákból és a tehetetlenségből fakad, mert senki sem mutatott nekik más, jól működő nevelési mintákat.
Milyen következményekkel jár, ha motiváció helyett szeretetmegvonást alkalmazol?
A lovak és a lovaglás már gyermekkorom óta meghatározó és felnőtt életemben is kiemelt helyet foglal el. Néha elolvasom a különböző lovardák infóit, annak ellenére, hogy van egy általam szeretett és imádott lovarda, ahol tökéletesen elégedett vagyok az edzőkkel, a hellyel és az oda járó lovasok is barátságos csapatot alkotnak.
Egyik lovarda posztjában a házirendben az egyik pont így hangzott: „Az a szülő, aki azzal bünteti a gyermekét, hogy ha rosszul tanul, vagy rosszalkodik, akkor nem hozza őt lovasedzésre, nos ez a szülő egyáltalán ne hozza a mi lovardánkba a gyereket lovagolni.”
Mit jelent ez pontosan? Ha a gyermeked rosszul tanul és pont attól tiltod el őt, amit nagyon szeret, akkor egyvalamit érsz el nála: Rövid távon (!) lehet, hogy megtanulja a feladatát.
Hosszú távon viszont még jobban megutálja a tanulást, a tantárgyat, és mérhetetlen düh és ellenállás dolgozik benne, ezért még jobban hanyagolja a tanulást. Vagyis nemcsak nem értük el a célunkat, hogy „jobban” tanuljon a gyermekünk, hanem még rontottunk is a helyzeten hosszútávon.
Hogy hívják azt, amikor a gyermekedtől megvonod azt, amit nagyon szeret? Szeretetmegvonásnak hívom, amely a lehető legnagyobb hiba, amit a szülő elkövethet ilyenkor.
Oké, de mi lehet a megoldás? Hogyan terelgessük a tanulás felé a gyereket?
Hiszen csupa egyes bizonyítvánnyal sehová sem fogják felvenni, semmilyen szakmát nem tanulhat. Igen, ez így van. Erre az aranyközépút megtalálása a tökéletes megoldás. Az alábbiakban tippeket adok az ezzel kapcsolatos kommunikációra és arra is, hogyan adj döntési jogot és egyben felelősséget a gyermekednek. A gyermeked ezáltal elkezd hozzászokni ahhoz, hogy felelős döntéseket hozzon a saját életében. És a felnőtté válás útján ez kulcsfontosságú mozzanat.
- Amikor a gyerek halogatja a feladatát (és ez nemcsak a tanulásra vonatkozik): Ahelyett, hogy eltiltod őt a kedvenc tevékenységétől, hobbijától és/vagy barátaitól, felkínálsz neki egy olyan megoldási lehetőséget, amelyben neki is döntési joga van.Vagyis: „Tudod, te döntöd el, hogy mennyi időt szeretnél a tanulással tölteni. Ha képes vagy 20 perc alatt megtanulni szépen a verset, amit kikérdezek, akkor utána több időd marad a játékra, stb.” (Ennél a pontnál ne kövesd el azt a hibát, hogy a saját céljaidat teszed a gyerek elé motivációnak, mert az szintén nem fog működni. Pld. 30 perced van rá, hogy megtanuld, mert apáddal szeretnénk elmenni vacsorázni. A gyerek nem akar elmenni veletek vacsorázni, nem érdekli a felkínált „jutalom”, tehát nem érsz célt nála.)Ha a gyerek ezek után csak ül a feladata felett és nem végzett a feladattal még több idő alatt sem, akkor: „Nézd, te döntöttél úgy, hogy órákig ülsz a feladaton és nem csináltad meg. Ezek szerint nem szeretnél játszani, hiszen tudod miben egyeztünk meg. Ha még több időt szeretnél tanulással tölteni és nem szeretnél játszani, akkor elfogadom ezt a döntésed is. Ha pedig segítségre van szükséged, akkor szólj és megbeszéljük.” Ezzel a kommunikációval nem tiltasz meg semmit a gyermekednek, csupán szembesíted őt a döntési jogával és döntésének a következményével. Továbbá felajánlod a segítségedet is, ami azt tükrözi a gyermeked számára, hogy támogatod őt. Ezáltal biztonságban érzi magát ebben a folyamatban és sokkal könnyebben megszületik benne a felelősségvállalás iránti igénye is.
- A másik tipp azzal kapcsolatos, hogy hogyan tedd helyre a gyermeked tudatában azt az ellentmondást, hogy: „Igen tudjuk, hogy az oktatási rendszerben a legtöbb tanulnivaló haszontalan, de mégis meg kell tanulnod, mert ez szükséges ahhoz, hogy aztán szakmát tanulj.”És itt jön az aranyközépút: „Igen, igazad van, hogy a tanulnivalóid nagy része haszontalan és hülyeség. (Ennél a pontnál nyugodhat bevallhatod, ha pld. 2-es voltál matekból.) De most szükség van arra, hogy mindazt amit eléd tesznek megtanuld. Viszont csak addig kell ezt a tudást magadévá tenni, amíg elérkezel ahhoz a ponthoz, hogy szakmát tanulj, olyan dolgot, tevékenységet, amit szívből és szeretettel csinálsz. Amikor a szakmádat megtanulod, utána csak a hasznos tudásanyagot kell megtartanod, a többi mehet a kukába. Igen, tudom, hogy ez most időpazarlásnak éled meg, tudom, hogy nem könnyű, de ha kitartasz, akkor idővel könnyebb lesz és eljutsz ahhoz a ponthoz, amikor olyan dolgot csinálhatsz, amit szeretsz.”Nyilván a fenti szöveg csak egy minta, de ha értelmet adunk annak, amit eddig szenvedésnek élt meg a gyermekünk, akkor vizionálni tudja azt is, hogy valami jót hozzon ki az adott helyzetből. Legyen ez a helyzet a tanulás, vagy az életben bármi más. Az a hozzáállás, hogy mindig igyekezzen a legjobban kihozni minden helyzetből, segít abban is, hogy ne áldozatként, hanem kreatív teremtőként élje meg a kihívásokat. Kreatív teremtőként pedig még a nehéz élethelyzetekben is megtalálja majd a megoldásokat és könnyebben eléri a céljait is. Ez a képesség pedig elengedhetetlen a felnőtt élethez.
- Mi a teendő akkor, amikor a gyermeked azt mondja a fentiekre, hogy: oké, de halvány lila gőzöm sincs milyen szakmát akarok majd. Ilyenkor nyugtasd meg, hogy van ideje rájönni arra, hogy milyen szakmát szeretne szívesen csinálni. Biztosítsd róla, hogy segíted neki ezt kideríteni, és támogatod őt ezen az úton, ahogy tudod.
Ha a fenti cikkben bármely vonatkozásban magadra ismertél, és úgy gondolod további segítségre van szükséged, hogy családi kapcsolataidat az önfejlesztés útján rendezd, nyugodtan fordulj hozzám bizalommal. Nem adok tuti receptet, hiszen a fenti cikkben is csak konkrét példákat mutattam neked a jobb megértés érdekében.
A KreatívSpirit foglalkozás abban segít neked, hogy lebontsd önmagad emelte korlátaid és felfedezd belső bölcsességed, kreatív hozzáállással teli éned. Ezáltal a felfedezés által tapasztalod meg kreatív teremtő erőd csodálatos eredményeit a hétköznapokban is.
A döntés a tiéd! Ha úgy döntesz szeretnél velem tartani ezen az úton, szeretettel várom a jelentkezésed.